Miként nyerhet az ellenzék? Végszó és miniszterelnök-jelölt

Tóka Gábor, 2020. október 21.

Az elmúlt hetekben sokrészes elmélkedést posztoltam a fenti kérdésről. Nem titkoltam, hogy elfogult aktivistaként legalább annyira érdekel a válasz, mint szobatudósként, de azért igyekeztem világnézeti, értékrendi premisszáktól független, tárgyilagosan vitatható érvelést előadni, annak fejtegetése nélkül, hogy kívánatosnak tartok-e egy ellenzéki győzelmet és vajon miért és milyen megkötésekkel. A sorozatnak egy olvashatóra rövidített változata a HVG vitaindítójaként is megjelent, és aznap egy rövid rádióbeszélgetésben is elhadarhattam a főbb következtetéseket.

Alább egy gyakorlatias összefoglaló következik, aminek a végén megadom a linket a sorozat összes darabjához, na meg, hogy ne kelljen az olvasónak ravaszul eltitkolt politikai motivációmon túl sokat töprengenie, elárulom, hogy szerintem kire kellene szavaznia a közös miniszterelnök-jelölt előválasztásán.

Számos elvégzendő feladat rajzolódott ki a posztokban az ellenzéki pártok számára. A közös jelöltes választási fellépés csak akkor lehet sikeres, ha ezzel és az Orbán-rendszer szembeszökő realitásaival összhangba hozzák programadói, jelöltkiválasztási, kampányolási és szavazatszámlálási rutinjaikat és erőforrásaikat. Átfogó, vonzó, és hatásosan kommunikált közös kormányprogramot kell összeállítaniuk, amihez eddigi egyeztetési fórumaik és szellemi bázisuk valószínűleg elégtelen. Adott legalább egy olyan civil szervezet, amelyik 2020-ban már bizonyította, hogy soktucat szakértőt tud hónapokon át tartó komoly munkára mozgósítani a programírás szakmai támogatására, akik nem várnak el munkájuk ingyenes felhasználásán kívül semmilyen viszonzást. Alighanem ilyen erőforrásokra kell támaszkodni a sikerhez. Hasonló modellváltás szükséges a kampányban is: át kell térni a sok párt által begyűjtött sok állami pénzből gazdálkodó, alapvetően fizetett hirdetésekkel-plakátokkal operáló, a pártközpontokban centralizált kampányolásról a tekintélyes részben mikro-adományokra és ingyenmunkára építő, sok tekintetben decentralizált, össz-ellenzéki szervezetek által lehetővé tett kampányolásra. Ez utóbbi infrastruktúrája tudtommal még papíron se létezik.

Mindebben nem csak a kényszer új, hanem a lehetőség is, hiszen most jelentős nagyságrendben kiaknázható a támogatók adakozási és munkakedve. Az aHangnál már tízezren iratkoztak fel az előválasztások segítőjének, és több millió forintot tettek be mikroadományokból anélkül, hogy bármilyen promóciós erőfeszítés terelte volna az érdeklődőket a felajánlkozásokat gyűjtő oldal felé, vagy az ellenzéki pártok jól hallhatóan megnevezték volna az aHangot, mint az előválasztások lebonyolításának civil pillérét. Ezeket az erőforrásokat az egyes pártok nem tudják ehhez hasonlítható mértékben becsatornázni. Megszületett az ellenzéki szavazó, és a 2018-19-ben a szavazatszámlálást, taktikai választást, előválasztásokat támogató-bonyolító civil szervezetek tapasztalatai szerint nagyon sok esetben adakozni és fegyelmezetten dolgozni is hajlandó. Viszont nem az egyes pártoknak ajánl fel zabot és katonát, és ráadásul még látható beleszólást is elvár a jelöltkiválasztásban. Ezért szervezeti váltásra van szükség.

Mindezek a változások lehetővé és szükségessé teszik az előválasztások alkalmazását az egyéni kerületi és a miniszterelnök-jelöltek kiválasztására. A pártoknak bonyolult szabályalkotási problémákat kell rövid idő alatt konszenzussal megoldania, a központosítási ösztöneiket pedig vissza kell fogniuk, mert az előválasztások megspórolása csak kudarccal kecsegtet, a megelőző kampány gyors és központilag koordinált lezavarása viszont a vonat kisiklásához vezethet. A rendeltetésüket betöltő előválasztások olyan módon erősítik az ellenzéki szövetség választási kampányát és szavazatmaximalizálási képességét, ami más eszközökkel nem helyettesíthető.

Végül nem csak az előválasztások és a kampány lebonyolítása, hanem a választások törvényes lebonyolításának a szavazók számára is jól látható garantálása is több tízezer aktivista és többtucat jogász türelmes toborzását és felkészítését, majd pedig munkájának megbízhatóan koordinált megszervezését kívánja meg. Ez elszámoltatható, teljes munkaidős irodai alkalmazottakat és jelentős anyagi forrásokat igényel, amelyeket törvényesen, átláthatóan, és hatékonyan kell kezelnie egy össz-ellenzéki szervezetnek.A civil partner adott, és az ellenzéki pártok 2018 eleje óta minden jelentősebb országos és időközi választás esetén meggyőződhettek megbízhatóságáról.

Ezek szokatlanul nagy, és a pártok eddig megszokott működési módjával merőben ellentétes döntéshozatali folyamatokat, és sokkal több, a pártközpontok bizalmát élvező és azok által hadra fogható, változatos tudással és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező párttagot igénylő feladatok. Feladatok és régiók szerint is sokkal több döntést kell másokhoz delegálnia a pártvezetőknek, megbízottjaiknak pedig több felelősséget kell vállalniuk pártközi és civilekkel való egyeztetésekben, mint amit eddig természetesnek tekintettek. Mindez persze politikai kockázatvállalást és a nyilvánvalóan becsúszó hibák bevállalásához sok bátorságot és a hibázókkal való szolidaritást igényel, hiszen ezek nélkül csak kármentésre lehet berendezkedni, győzelemre nem.

A pártok 2020-ban látott munkatempójából ítélve másfél évnél lényegesen hosszabb időre van szükség mindezen feladatok megfelelő színvonalú elvégzéséhez, de még a szükséges hátteret adó politikai megegyezésekhez is. Ha viszont a 2019-ben látott fejlődési potenciáljuk alapján ítélkezünk, akkor lehet még esélyük 2022-ben, különösen, ha a kormányzat járvány- és válságkezelő tevékenységének árnyoldalai is olyan sötétek lesznek, mint ahogy most látszik. Ám minél lassabban és következetlenebbül halad az ellenzék egy vonzó kormányzati alternatíva és annak hatékony kampány-kommunikációjának felépítésével, annál rémesebbé kell válnia a kormánypárt teljesítményének ahhoz, hogy esélye nyíljon az ellenzéknek. Minél gyorsabban megszerveződik egy a Fideszt leváltani képes ellenzék, annál valószínűbb, hogy a kormánypárt sem kormányozhat rémes teljesítménnyel - ez pedig nyilvánvalóan mindenki érdeke.

Amit a jelenlegi ellenzék a közös jelöltekkel a mostani formája mellett reálisan el tud érni, az egy Fidesz kétharmad megakadályozása. Bár a megelőző három választáshoz képest ez ugyanolyan nagy siker lenne, mint a 2019-es önkormányzati választáson elért részeredmények, az ellenzéki szavazók és pártok között bizonyára csalódottan fogadnák, örökre elátkozva vezetőket, szavazókat, vagy éppen az egész sokpárti összefogást. Ha ennél szebb jelenetekre vágyik az ellenzéki szavazó a választás éjszakáján, akkor saját maga sem várhatja azt, hogy a hivatásos politikusok némi állami fizetésért házhoz szállítják a demokráciát. Az eddigieknél sokkal konkrétabb és erőteljesebb elvárásokkal, több pénzadománnyal, és több önkéntes munka felajánlásával kell fordulnia az ellenzéki szervezetek világa felé, ha érdemi előrelépést akar.

Ha az elkövetkező hónapokban nem lesz:

  • többtucat ügyvéd és ügyvédbojtár, aki vállalja a felkészülést háromszor egy heti rendkívül intenzív munkára a 2022-es választási kampány során, illetve közvetlenül a választás napja után;
  • többszáz arra érdemes és a közös ügy mellett elkötelezett jelölt, aki hangosan jelzi, hogy szeretne elindulni az előválasztásokon;
  • pár ezer változatos tapasztalatokkal és szaktudással rendelkező szavazó, aki tagként is csatlakozik egy-egy ellenzéki párthoz;
  • több tízezer társuk, aki vagy az előválasztások lebonyolításában, vagy a választási és előválasztási kampányban, vagy pedig a szavazatszámlálásban elvégzendő intenzív munkára vállalkozik és arra alkalmassá is teszi magát lélekben, fejben és fizikai felkészültségben; valamint
  • százezer vagy több adakozó, aki néhány ezer forintot befizet a fenti tevékenységeket megalapozó kasszákba (miközben azért arra is nagyon odafigyel, hogy ne csalóknak utalja a pénzt, mert nyilván lesznek az adományozó kedvet kihasználni vagy kimeríteni próbáló vállalkozások);

akkor az ellenzéki közönség vagy nem akar politikai korszakváltást, vagy nem értette meg a feladatát. Ha viszont a pártok 2021 elejére nem teremtik meg, illetve nem népszerűsítik azokat a szervezeti kereteket, amelyek képesek ezeknek a felajánlkozásoknak a befogadására, megszervezésére, összehangolására és hatékony munkába állításának, akkor ők bizonyulnak alkalmatlannak a korszakváltás megalapozására, és a frusztrált ellenzéki közönség minden bizonnyal bennük találja majd meg 2022-ben a kívánt változás elmaradásának okát.

A választási sikerhez persze egy győzelemre képes miniszterelnök-jelölt is kell. Teljesen természetes, ha a politikai pártok azt tartják a döntő kérdésnek, hogy kiben látják a legjobb esélyt az általuk támogatott csapat és politikai törekvések pozícióba juttatására. Azoknak is ezt ajánlom, akik – mint a Vox Populi blog – nem egy-egy párt szempontjából gondolják végig a kérdést. Elkerülhetetlen, hogy korlátozott ismereteik és sajátosan csak rájuk jellemző politikai prioritásaik nyomán más-más véleményre jutnak. Ez tök jó, örüljenek a sokféleségnek, mert az mutatja, mekkora erő származhat az előválasztások által megteremthető egységből.

Három dolog akadályozhatja meg, hogy a várható előválasztási folyamat végén ki-ki megtalálja a saját politikai eszméinek legjobban megfelelő jelöltet. Az egyik az, ha a jelölt-aspiránsok nem mutatják meg magukat és erényeiket kellő számban, valamint vetélytársaik hibáit is a megfelelően visszafogott hangerővel. A másik az, ha a szavazó becsukott szemmel és füllel fogadja vitájukat. A harmadik meg az a közveszélyes téveszme, hogy a jó politika a pillanat uralása, tehát hogy egy előválasztáson a legesélyesebbnek tűnő opciót kell támogatni. Ezzel szemben a 2019-es budapesti főpolgármester-választáson szerintem pont azt láthattuk, végül nem az győz, aki kezdetben a legnagyobb esélyesnek tűnhetett, hanem aki egy kampányban leginkább el tudja hitetni magáról, hogy személyisége, erkölcsi tartása, elképzelései, meggyőző és együttérző képessége, akarása, munkabírása, bátorsága és felkészültsége alapján az adott lehetőségek közül ő a legalkalmasabb a voltaképpeni kormányzati feladatra.

Tehát szerintem mindenki arra szavazzon majd, akit „személyisége, erkölcsi tartása, elképzelései, meggyőző és együttérző képessége, akarása, munkabírása, bátorsága és felkészültsége alapján az adott lehetőségek közül, a voltaképpeni kormányzati feladatra” a legalkalmasabbnak lát majd az előválasztási kampány végén. Az szerintem ezzel a tegnapi interjúval végleg eldőlt, hogy a pillanatnyi közvélemény-kutatások szerint az előválasztások megnyerésére legesélyesebb Karácsony Gergely amúgy sem indul el ezen az előválasztáson, úgyhogy mindenkinek érdemes lesz mielőbb szemügyre vennie az interjújában megemlített alternatívákat, meg mindazokat, akik még felmerülnek. Pillanatnyi véleményem persze nekem is van a felmerült nevekről, de az meg túlságosan is személyes politikai ízlés kérdése ahhoz, hogy belekeverjem az ellenzék egésze perspektívájából kiinduló elemzésbe (titkolni viszont meg se próbálom, akit nagyon érdekel, keresse csak ki, hogy galád manipulációs szándékkal alább a montázsba melyik politikusról komponáltam be a legnagyobb felbontású képet - most sem a méret meg a pozíció számít!).

A politikai vélemény-nyilvánításnak pedig itt vége, a Vox Populi blog mostantól visszatér a közvélemény-kutatásokról és választásokról szóló szuper-hiper-objektív elemzéshez. Az ellenzék esélyeiről szóló korábbi posztokat, most végre logikai sorrendben, az alábbi linkeken találja meg:

2020. okt. 3. Miért nem elég a közös indulás: https://kozvelemeny.wordpress.com/2020/10/03/miert-nem-eleg-a-kozos-indulas-az-ellenzek-valasztasi-gyozelmehez/

2020. okt. 6. Kormányprogram és kommunikációja: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/hogyan-nyerhet-az-ellenzék-7-rész-a-közös-kormányprogramban-rejlő-lehetőségek/3380388875414592/

2020. szept. 22. Kampányszervezet és metakommunikáció: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-a-ner-választási-rendszerében-4-rész-a-pénz-és-a-léle/3338013456318801/

2020. szept. 15. Milyen előválasztás és minek: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-a-ner-választási-rendszerében-3-részlet-az-egyéni-ker/3315966398523507/

2020. szept. 20. A hány-lista-szerez-több-szavazatot kérdés és a bizonyítékok: https://kozvelemeny.wordpress.com/2020/09/20/hany-listaval-szerezhet-tobb-listas-szavazatot-az-ellenzek/

2020. szept. 29. A hány-lista-legyen meg a Gyurcsány-kérdés: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-5-rész-hány-lista-legyen-és-hol-szerepeljen-gyurcsány/3360991084021038/

2020. okt. 14. Szavazatszámlálás: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/hogyan-nyerhet-az-ellenzék-8-rész-a-szavazatoktól-az-eredményekig/3405081872945292/

2020. okt. 19. Összefoglaló: https://m.hvg.hu/360/20201019_Ellenzek_2022_Toka_Gabor

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.