A Vox Populi blog mostantól a novemberi 5-i választásig azonnal frissülő és minden releváns infót egy pillanat alatt áttekinthetően összefoglaló képet ad arról, hogy a legutolsó és legmegbízhatóbb amerikai hírek szerint miként áll jelenleg Kamala Harris és Donald Trump versenyfutása a világ talán legfontosabb választott pozíciójáért.
A megszokott skatulyákon túllépve találhatjuk meg a legjobb megoldást a külhoni magyarok parlamenti képviseletére, és annak (egy pici) politikai esélyét, hogy ezúttal egy közmegelégedés kiváltására alkalmas megoldást vajúdjon ki a parlament.
Akkora volt a részvétel a budapesti előválasztásokon, mint sokkal fontosabb közhivatalokat megcélzó, hatalmas hirdetési kampányokkal, komoly állami asszisztenciával és óriási médiafelülettel támogatott előválasztásokon a nyugati demokráciákban. Ennek ellenére egészen messzire esett az eredmény az előzetes közvélemény-kutatások által mutatott képtől. Állampolgári étvágy a részvételre tehát bőven van, de közvélemény-kutatásokon alapuló előrejelzésekre semmi szükség. A jelöltkiválasztás módjában azonban lehetne még bölcs szintézist keresni a közvélemény-kutatások és a népi részvétel áldásai között.
Most érdemes megnézni a jelenlegi választási esélyeket, hogy lássuk, miként álltak a Novák-Balog kegyelmi ügy komolynak ígérkező hullámcsapásai előtt. Cikkünk bemutatja az összes releváns becslések alapján az Európai Parlament egészében, illetve 21 Magyarországról érkező tagja körében várható mandátummegoszlást. A Fidesz rekord-alacsony szavazatarányra, de rekord-ostromló mandátumarányra számíthat az ellenzék balkanizálódása miatt. A szavazatok hatalomra váltásában hatástalan ellenzék alatt ketyeg az ürességtől irtózás bombája.
Nagy dömpingje van most a települési közvélemény-kutatásoknak, amivel azt próbálják felmérni a pártok, hogy kikkel kell megegyezniük egy-egy önkormányzati győzelem érdekében, és kit indítsanak. Egy aktuális zuglói példát felhasználva bemutatom, hogy mi a baj az ilyen kutatásokkal, és mit lehetne helyettük csinálni.
A reform utáni választáson valószínűleg kevesebb Fidesz-párti tagja lesz a fővárosi közgyűlésnek. De akkor meg miért mondják az elemzők, hogy pont az ő érdeküket szolgálja a Mi Hazánk javaslata, amit olyan nagyon készségesen engedett be a parlament napirendjére a Fidesz? Számtan, magyarázat, mandátumbecslés.
A közvélemény-kutatások és a korábbi választások szavazatföldrajza alapján kiszámoltam, hogy mekkora esély van egyik és másik eredményre. Egypárti többségre elhanyagolható az esély, Kaczynskiék jobbára csak a Konfederacja segítségével maradhatnak kormányon. Donald Tusk reménybeli hárompárti koalíciójának éppen ötven százaléknyi esélye van az alsóházi többség megszerzésére - de nulla, ha a Trzecia Drago elbukja a nyolc százalékos küszöböt. Persze arra is mutatok pár okot, hogy mi boríthatja fel a közvélemény-kutatásokra alapozott számolgatást.
Elég pontosak szoktak lenni a lengyel választási közvélemény-kutatások, de a választási rendszer sajátos vonásai miatt a mandátumarányok megbecslése ennek ellenére nehéz feladat. A lengyel sajtóban idén megjelent mandátumbecslések módszertanáról keveset lehet tudni, de az eredményeik nem különösebben konzisztensek. Pedig a feladat megoldása nem lehetetlen.
A szombati szlovák választáson meghökkentő eredmények születhetnek annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatási adatok meglehetősen pontosak szoktak itt lenni és most is kifejezetten egybehangzóak. Van azonban egy olyan vonása a választási rendszernek, ami a dupla vagy semmi versengés helyett koordinációt követelne meg a rokonlelkű pártoktól ahhoz, hogy körömrágástól és a képzelet határait feszegető lehetőségektől mentes legyen a szavazás éjszakája. Szlovák vendégszerzőnk sok adattal veszi számba a lehetőségeket.
Alig egy év (13 hónap) múlva európai és önkormányzati választás lesz Magyarországon. Megérdemel egy pillantást, hogy miként állnak az egyes pártok a választási közvélemény-kutatóknál, még ha arról nem is tudunk semmi biztosat, hogy tettek-e valamit a tavalyi választások óta adataik megbízhatóbbá tétele érdekében. Érdekes módon a különböző intézetek által bemutatott képek közötti összhang egy fontos tekintetben nőtt 2021 vége óta. De vajon jó-e ez, és mi az, amiben még meglepetésekre készülhetünk?
A csoda sem tudja előre, hogy mikor, merre és mekkorát tévednek majd a közvélemény-kutatások. Az adatok azonban csak akkor válnak irányítható politikai hatású eszközzé, ha a szabad sajtó nem végzi el a dolgát, hanem kritikátlanul és saját hozzáadott érték mellététele nélkül veszi át potenciális kontárok és a propagandisták közleményeit.
Messze nem olyan népszerű már a Fidesz, mint a választás utáni hetekben, de azért még mindig jelentősebb a választói támogatottsága, mint tavaly ősszel. Az ellenzéké pedig a Mi Hazánkot és a Kutyapártot odaszámítva is kisebb. Mindez nagyjából konzisztens is az időközi választások eredményeivel.
Megjelentek az Ipsos havonta elvégzett világkörüli hangulat-felmérésének augusztusi adatai. A koronavírustól már nem félünk, de a gazdasági helyzetet a magyarok még a világátlagnál is aggasztóbbnak találják. Annyira nem kerülünk messze az európai átlagtól, mint 2012-ben, de az irány, az rossz.
A Demokrata Párt a nyáron átvette a vezetést a közvéleménykutatásokban, de ettől még el fogja veszíteni a novemberi képviselőházi választást. Aminek jobban örülhetnek, hogy a gyorsan terjedő helyi reformok és a változó bírói gyakorlat elkezdték mérsékelni jelentős versenyhátrányukat, ami az egyéni kerületi rendszert és a pártok támogatóinak földrajzi eloszlását kihasználó gerrymander teremt.
Kicsit pontatlanul jelennek meg a „hazai” (tehát a levélszavazatok nélkül számított) listás eredmények a Nemzeti Választási Iroda weboldalán, de hát mit várjunk ott, ahol a közvélemény-kutatások hibahatára tényleg ±21%.
A közvélemény-kutatást propagandisták helyett valódi közvélemény-kutatókra kell bízni, akik akkor is a tényleges adataikon alapuló beszámolókkal állnak elő, ha a fél világ az adataik asztalfiókban érleltetésére és kozmetikázására próbálja rávenni őket.
Nem lefutott a 2022-es választás, de vajon mekkora is a bizonytalanság a várható eredményével kapcsolatban? Mennyi az esélye az ellenzéknek a többség vagy éppen a kétharmad megszerzésére, és mennyi a Mi Hazánké, hogy döntő szava lesz a kormányfő-választásnál? Ezekre a kérdésekre ad számszerű választ ez a kétrészes poszt.
Márki-Zay Péter lényegesen jobban áll az Orbán Viktorral folytatott versenyben, mint Karácsony Gergely állt augusztusban, erősítette meg a Századvég e heti kutatása.
Sikerül-e bizonyítania az ellenzéknek a női egyenjogúság melletti elkötelezettségét az előválasztáson? A válasz érdekében nézzük meg, hogy milyen arányban és melyik választókörzetekben indítottak női jelölteket a pártok az ellenzéki előválasztásokon, van-e esélyük a végső győzelemre vagy csak esélytelen körzeteket kaptak, és vajon melyik pártból kerülhet a legtöbb női képviselő a következő parlamentbe?
Szombaton indult az ellenzéki előválasztás, és gyorsan fel is függesztették a voksolást hétfő reggelig. A bejelentésben szereplő ok egy ártó szándékú, komoly számítástechnikai tudást igénylő támadás. Posztom egy a legnagyobb ilyen akciók tapasztalatait összegző, átfogó tanulmany eredményeit veszi szemügyre, hogy jobban megértsük az ilyen zavarkeltő akciók lehetséges politikai hatását és a velük szembeni védekezés kilátásait.
A félrevezető újságcímek ellenére sem vezet a Fidesz a közvélemény-kutatásokban, viszont ennek ellenére ők állnak győzelemre. De nem érdemes a járványhelyzetet és a kormánypropagandát okolni ezért. Használjuk a szemünket, nézzük meg az adatokat.
Egyre többször olvasni közvélemény-kutatási beszámolókban, hogy az év első harmadában fordulat történt, és egyre nő a Fidesz támogatottsága a választópolgárok körében. Utánanéztem, és hát tényleg: nem nő. De ha átlagoljuk az összes megjelent adatokat, akkor most éppen egy hajszállal kisebbnek látszik az ellenzék előnye a várható belföldi szavazatarányokban, mint az a nagyjából három és fél százalék, amire a legminimálisabb mandátumtöbbséghez is szükségük lenne. Az már kicsit bonyolultabb kérdés, hogy mit láthattak a Nézőpont Intézet kutatói, amikor mai szalagcímükben egyre növekvő Fidesz vezetésről számoltak be. De itt még ez is kiderül a végén.
Kik indulnak az ellenzéki előválasztásokon az egyes választókerületekben? Nem kell többé zúgó fejjel követnie az elszórtan megjelenő bejelentéseket és cáfolatokat, mert elkészült és most a Vox Populin is debütál Gyimesi László (Mindenki Magyarországa Mozgalom) körültekintő és állandóan frissülő összegzése.
Négy százalék körüli az ellenzék szavazatelőnye a Fidesz előtt a publikált és a trendek számítása szempontjából figyelemre érdemes közvélemény-kutatások átlagában azután, hogy a 2018 óta megjelent összes választási közvélemény-kutatási adatot egymással és a tényleges választási eredményekkel is összehasonlító adatgyűjteményünkhöz hozzátettem a Republikon Intézet március második felére vonatkozó, húsvétkor megjelent adatait. A belföldi szavazatok ilyen megoszlása mellett – az egyéni választókerületek jellegzetességei és kisebb részt a levélszavazatok miatt – döntetlen-közeli parlamenti mandátummegoszlás születne egy országgyűlési választáson, de az ellenzéki többségnek hajszállal nagyobb esélye lenne.
Most bemutatkozó új blogunk a közvélemény-kutatások dzsungelében igazít el a 2022-es választások előtt. Kezdetként megmutatja, miként olvasson adatokat mint egy pro, mi a legbiztosabb infó a verseny jelenlegi állásáról, miként számolhatja ki Ön is blogunk segítségével pillanatok alatt, hogy milyen parlamenti többség várható egy-egy friss adat alapján, és miért nem a levélszavazatok meg a választási iroda szoftvere nyeri meg a 2022-es választást.