A 444-en ma bemutatkozó blogunk a közvélemény-kutatások dzsungelében ad biztos támpontot az olvasónak. A Vox Populi másfél éve mindig naprakészen, összehasonlítható módon, és időrendben mutatja be az összes választási kutatás adatait, és hogy milyen parlamenti mandátum-megoszlás várható ezek alapján. A választásokig hátralevő egy évben a 444-en is rendszeresen megteszem ezt, és annak is utánajárok, mit gondol a választópolgár olyan kérdésekről, amiben választott politikusaink döntenek helyettünk. A korábbi, de még aktuális Vox Populi posztok egy válogatása is átkerül most erre a 444-es felületre, hogy a választási rendszer és a közkérdezések rafináltabb titkait is feltárják az érdeklődőknek.
A Vox Populi néha viccelődik, de véresen komolyan veszi az adatokat, és megkíméli olvasóit a többnyire túlzottan is hangzatos közvélemény-kutatási szalagcímektől. Ezért ma például azt adom elő, hogy Kész Zoltán intézetének múlt szombaton nagyot robbanó közvélemény-kutatása hiába mutatott elsöprő, újabb parlamenti kétharmaddal kecsegtető Fidesz-párti többséget. A hazai közvélemény-kutatások fonákságait remekül parodizálta a volt ellenzéki képviselő bemutatója. De roppant ésszerűtlen lenne miatta megkérdőjelezni, hogy döntetlenszagú 2022-es választást ígérnek az aktuális közvélemény-kutatások. Sőt, hiába kerül még párszázezer levélszavazat is az urnába, sem az nem garantálja Orbán győzelmét, sem az, hogy kinek a szoftvere összesíti a szavazatokat. Viszont egy nappal a választások előtt is csak azt látjuk majd nagyjából biztosan, hogy lehet-e bárkinek kétharmada. Amit még ezen túl ki lehet olvasni az adatokból, azt itt mind megtalálja majd.
Ne az elvileg elképzelhetőt keressük, hanem a valószínűt
Szimpla matek, hogy 2022 tavaszán az lesz a kulcskérdés, hogy nagyjából 3,5 százaléknál többel vagy kevesebbel vezet a közös jelöltekkel induló ellenzék a Fidesz-KDNP előtt a hazai lakosok által leadott szavazatokban. Ezen múlik, hogy kinek lesz többsége az új parlamentben. Az ellenzéknek kisebb részt a levélszavazatok, alapvetően azonban az egyéni választókerületek Fidesznek kedvezően megrajzolt határai miatt kell ilyen nagy szavazatelőny a minimális, a könnyed kormányzáshoz még elégtelen sikerhez. A matek azért ilyen egyszerű, mert a választási rendszert már nemigen lehet tovább optimalizálni a Fidesz érdekében a választásra jogosultság megbolygatása nélkül.
A nagyközönség dolgát az nehezíti, hogy eléggé eltérő becsléseket adnak a különböző közvélemény-kutatók a verseny állásáról. Alábbi ábránkon is szembeszökő a konzisztens különbségeknek a sokat emlegetett mintavételi hibát meghaladó nagysága az egyes intézetek különböző színekkel azonosított pillanatfelvételei között. Ennek hátterét itt boncolgattam.
A tisztánlátás reális reményét az adja, hogy a 2022-es verseny négy releváns versenyzőjének (Fidesz, egybesült ellenzék, Kutyapárt és Mi Hazánk) a 2018-19-es országgyűlési, európai és önkormányzati választásokon elért szavazataránya max. 1-2 százalékkal tért el a sajtónyilvános közvélemény-kutatások trendvonalától. Az adatok mozgóátlaga pedig szinte hajszálpontosan mutatja az aktuálisan várható Fidesz-ellenzék arányt. Néhány ésszerű feltevést kell csak tenni a belföldi szavazatok földrajzi megoszlásáról meg a zsákszámra érkező levélszavazatokról, és már tudjuk is, hogy milyen parlamenti patkó várható. 2021 első negyedének publikus közvélemény-kutatásai alapján döntetlen-közeli parlamenti mandátummegoszlást hozna egy most vasárnapi választás.
Az is biztos, hogy a közvélemény-kutatások tévednek. Csak azt nem tudjuk, hogy melyik és mennyit. A 2018 óta megjelent valamennyi adatot összegző mellékletem, ami a fenti ábrát is elmagyarázza, részletesen bemutatja, hogy a magabiztos előrejelzéshez sajnos túl kevés a havi 3-6 adatsor, ami mostanában megjelenik, mert igencsak tágas hibahatárokat kap, aki precízen összegzi őket. De ettől még a legvalószínűbb érték továbbra is az átlag marad. Miért? Mert a közelmúlt választásai ezt igazolták.
Viszont egészen obskurus módszertani döntésektől függ még az is, hogy az utóbbi hetek adatainak átlagolása most éppen 4 vagy 2 százalékos ellenzéki előnyt mutat-e. Jól meg lehet indokolni egyik számítást meg a másikat is. Ha meg valaki arra esküszik, hogy még 70 százalékos részvételi aránynál is csak az ún. „biztos szavazó pártválasztók” válaszait kell figyelni (annak ellenére, hogy ezek aránya csak 56 százalék körül alakul a mintákban), akkor abban a körben jelenleg is szavazategyenlőséget konstatálhat a Fidesz és egyesült ellenzéke között.
Érthető, ha ilyen helyzetben idegesen figyelünk minden új adatra, hiszen rögvest fordulhat tőle a kocka. Mint a következő ábra bemutatja, érdemi verseny esetén már az ellenzéki szavazatelőny (illetve hátrány) egy százaléknyi változása is egy-másfél százalékos különbséget okoz az ellenzék mandátumarányában, és így abban, hogy ki kerülhet többségbe a következő parlamentben. (Az ábrán bemutatott számításokat itt magyaráztam el.)
Ez egyben azt is jelenti, hogy saját magát vezeti félre, aki pár tucat „billegő” választókerületre akar koncentrálni 2022 tavaszán. Ha ugyanis az országos eredmény bizonytalan, akkor az sem jósolható meg, hol dől el a választás. Persze lesz akár 10 körzet is, ahol ezernél kevesebb szavazat dönt majd. De majd csak utólag leszünk okosabbak arról, hogy hol. Közben meg a listás meg a töredékszavazatok abból a durván egytucatnyi választókerületből is beérkeznek majd, ahol döntetlen közeli országos állás mellett is 60 százalék feletti szavazatarányra (öt-hatezer szavazatnyi előnyre) számíthat egyik vagy másik oldal. Felesleges amerikai párhuzamokban gondolkodni. Ott egész államokat ki lehet hagyni a kampányból, itt viszont az egész ország lesz a csatatér.
Egy ilyen helyzetben szomjazni fogunk a bizonyosságra. Nagy hullámokat vet ezért, ha mondjuk egy közismerten elszánt ellenzéki harcos áll elő azzal, hogy sztornó az egész számolgatás, mert valójában 14 százalékkal vezet a Fidesz-KDNP a hatpárti ellenzék előtt, és jobboldali meg konzervatív az ország nagyobb része. Miután az elmúlt hetekben már az is kétségbe ejtette az ellenzék szimpatizánsait, hogy a rossz kormányzás számukra nyilvánvaló jelei ellenére sem feleződött meg hirtelen a kormánypárt támogatottsága, ezért egész komment-cunami reagált Kész Zoltán sajtóanyagára, amiben mindenféle rém- illetve vágyálmaik igazolását látták az olvasók.
Egy trollnak is lehet igaza
Érdemes elgondolkodni azonban, hogy milyen alapon vesszük komolyan a sajtóban megjelenő kutatási adatokat. A nemrégiben alakult és eddig szinte ismeretlen Civitas Intézet első közvélemény-kutatásáról szóló bejelentés remek példa a Vox Populi által követett szabálykönyv megértéséhez.
A Civitas két munkatársának jóakarata és igazmondása nem kérdéses, politológiát is tanultak eleget ahhoz, hogy össze tudjanak rakni egy a hazai átlagnál jobb közvélemény-kutatási beszámolót. Az se hihetetlen, hogy partnerintézményük, egy demokratikus és nyugatias magyar jobboldali párt kialakítása mellett elkötelezett alapítóival, meg tud finanszírozni egy közvélemény-kutatási sorozatot. A beszámoló is tetszetős, és szakmailag is jobb benyomást kelt, mint a Republikon Intézet kétoldalasai, vagy a Nézőpont Intézet KESMA- termékek propaganda-töltelékének szánt kis színesei. Ráadásul a Civitas a politikai üzenet kibontását sem erőltette, mint a Századvég kutatási beszámolói, hanem meghagyta azt Márki-Zay Péternek. Szanyi Tiborék érdektelenségbe fulladt februári kísérletével ellentétben Kész Zoltánék tényleg tökéletes troll-mutatvánnyal mutattak fityiszt a politikai közvélemény-kutatások magyarországi világának. Miért is ne hinnénk nekik?
Az persze vicces, hogy a Civitas Intézet a piackutatási szolgáltatások teljes körét kínálja weboldalán. Ön megbízná őket egy munkával a referenciamunkák és a szerteágazó iparági tapasztalatokkal rendelkező munkatársak látható hiánya ellenére? Ha igen, akkor a Civitas talál majd egy alvállalkozót, aki cakk-pakk bevállalja a feladatot. Az Orbán-rendszer világában ugyanis az vált a normává, hogy a piackutatásból élő cégek úgy kerülik a politikai közvélemény-kutatások világát, mint közbeszerzésre pályázó vállalkozó az ellenzéki pártokkal való érintkezés látszatát. A választási közkérdezéseket megjelentető cégek között teljesen bevett gyakorlat az, hogy az adatgyűjtést – és az egyéb adódó feladatok tetszés szerinti nagyságú részét – névtelenségben maradó alvállalkozókra bízzák. A Civitasnak se tehetünk szemrehányást a tényleges kivitelező bújócskázásáért.
A valódi piac- és közvélemény-kutatói gyakorlat hiánya alapján se lehet őket figyelmen kívül hagyni. Anélkül is lehet értelmesen beszélni az adatokról egy tévécsatornán. Ha Mráz Ágostont vagy Horn Gábort komolyan veszi a néző, akkor Kész Zoltánt miért ne?
A Civitas persze politizál, médiatartalmaival egy demokratikus, nyugati orientációjú jobboldali párt magyarországi létrehozását támogatja. Ám ha a DK-s kapcsolata miatt állandóan mószerolt Idea Intézetnek vagy a Jobbik-közeli Iránytűnek elhisszük, hogy valódi adataik vannak (én például igen, bár nekik sem csupán becsszóra hiszek), akkor a Civitasnak miért ne?
Az a zseniális csavar, hogy egy közismert ellenzéki politikus, a Márki-Zay féle Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) elnökségi tagja mutat be kétharmados Fidesz többséget ígérő friss adatokat: ez már önmagában is elég a hitelességhez, nemdebár? Az kell legyen, ha hovatovább mindenki elégnek tartja egy közvélemény-kutatás hiteltelenítéséhez, ha rámutathat arra, hogy politikai párt volt a megrendelő (micsoda hallatlan dolog, hogy a pénzügyileg taccsra tett független média helyett is kifizeti valaki a minimális politikai tisztánlátáshoz szükséges vizsgálatok árát!), és rá nézve kedvezőek az eredmények (ami megesik, de nyilván csak akkor van propaganda-értéke ilyen adatot közölni a világgal, ha az adatok amúgy elég hitelesek ahhoz, hogy elhiggye őket a közönség).
Kinek higgyünk, ha a Mátrixban találjuk magunkat?
Januárban a 444-en írtam arról, hogy a magyar közvélemény-kutatási piacon már szinte kizárólag politikai megrendelők vannak. Ha adatokra vágyunk, akkor alighanem onnan jön a manna. Ám a közkérdezések megbízhatóságát nem a megrendelő aktuális üzenetei és az adatok közti (a magyar olvasók által az indokoltnál is gyakrabban sérelmezett) összhang alapján kell megítélni. A Civitas Intézet adataival sem az a baj, hogy Márki-Zay Péter olyan politikai következtetéseket von le belőlük, amit adatok nélkül is ugyanolyan hittel ismertetett volna (tehát hogy az ellenzéki összefogás nem elég a győzelemhez a jobboldali, konzervatív választói csoportok felé való sürgős nyitás nélkül). Hanem az, hogy a közvélemény-kutatási piac eddig bevett szereplőivel ellentétben a Civitas egyelőre nem kockáztat hosszú évek munkájával úgy-ahogy felépített márkanevet és sajtókapcsolatokat, és nincs legalább egy-két megelőző választás idejéig visszakereshető adatsora, ami alapján mérlegelhetnénk most azt, hogy vajon mennyire volt pontos legutóbbi előrejelzése, és a józan ésszel meg mások megfigyeléseivel összeegyeztethető időbeli változásokat mutatnak-e adataik.
Lehet, hogy 2022-ben a Civitasé lesz a legjobb prognózis. Az is lehet, hogy most is ezerrel vezet a Fidesz. De ennek valószínűségét ne a Civitas adatai alapján ítéljük most meg. Egyelőre ugyanis csak az biztos, hogy a most megjelent adataik a Fidesz-ellenzék arányról radikálisan mást mutatnak, mint azon intézetek, akiknek az átlaga egész jól jelezte előre a közelmúlt választási eredményeit (a Jobbik erejéről szóló tételük viszont illeszkedik a jelenlegi trendekbe, a „jobboldali” és „konzervatív” politika feltűnő népszerűségéről szóló állításuk viszont megint csak nem).
Új vállalkozóra minden piacon szükség van. De ha olyan starthelyzetből próbál hitelt szerezni, mint a Civitas, akkor a korábbról is ismert cégeknél többet kell tennie: módszertani megoldásai, adatbázisai szélesebb körrel való megosztása például eloszlathatná a szakmai fenntartásokat. Ennek hiányában viszont semmilyen ésszerű megfontolás nem szól a 2022-es választási előrejelzésekben való figyelembevételük mellett.
Ugyanez lenne a helyzet egyébként akkor is, ha holnap Volner János vagy én állnánk elő egy olyan közvélemény-kutatással, amelyik pontosan a többi intézetek átlagértékeit mutatná minden párttal kapcsolatban. Ilyen adatot ugyanis egy szalvétán is megálmodhat bárki, aki egy új cég szakmai hitelességét próbálja felépíteni, mielőtt végre előállna azzal, amit valójában szeretne elhitetni a nyájas közönséggel.
A közvélemény-kutatási adatok legjobb értelmezését tehát a régóta publikáló intézetek adatainak olyan naprakész átlagolásai jelentik, mint amit a Vox Populi oldalain talál az olvasó. Erről az átlagról láthatjuk, hogy mennyire volt közel vagy távol a közelmúlt választási eredményeitől. Ezzel tudjuk kalibrálni a várható 2022-es teljesítményt. Ha valaki most áll elő valami új adatsorral, akkor az remek másodvélemény. De csak akkor érdemes megfontolni, ha tényleg egész mélyen belelátunk az adatgyűjtés módszereibe, és nagyon meggyőző, amit látunk. Egyébként úgy járunk, mint aki a megszokott kardiológusa helyett egy meggyőzően érvelő járókelőtől fogad el új gyógyszert.
Az eddig bevált recept szerint pedig nem egy újabb Fideszes kétharmad, hanem enyhe ellenzéki szavazatelőny, és döntetlen közeli parlamenti patkó várható jelenleg. Na de itt jön csak az igazi izgalom.
Az ellenzéki lovakat lelövik, ugye?
Hát nem, hiába pártszolgálati nálunk
megannyi tévé- és rádiócsatorna, még egy igazi véres drámát sem fognak felszolgálni
a hazai hírek követőinek. Senkit nem lőnek le, mint a magyar választások becsapós táncversenyek vitriolos kritikájában. Jövőre is csak ezt a gusztustalan, ám a rendkívül
pártfüggetlen Médiatanács szerint a gyerekeknek minden bizonnyal bemutatható
iszapbirkózást fogják színre vinni közpénzen.
Most persze sokan azt hiszik, hogy macska-egér harcban a cincogó kisegér sose nyerhet (pedig láttunk már ellenpéldát), mert ugye fénymásológépen teremnek a levélszavazatok, és a tuggyukkik kezében van az elektronikus szavazatszámlálás. De az ellenzék még ezekre se hivatkozhat majd mentségként, ha egy nyert helyzetből mégis elveszti a 2022-es választást.
Az eredményösszesítés szempontjából ugyanis semmi jelentősége nincs, hogy kinek a csókosa szállít szoftvert és meggyespitét a Nemzeti Választási Irodának. A Nemzeti Választási Bizottság (NVB) nem hirdethet ki mást, mint a szavazóköri jegyzőkönyvekben szereplő eredmények bárki által ellenőrizhető összegét. Igaz, az még nem világos, hogy az egy darab ellenzéki közös listás jogász meg a kutyapárti delegált mire jut majd az NVB-ben a választáson nagy számban induló egyéb pártok és nemzetiségi listák delegáltjaival szemben. Tavaly decemberben pedig úgy módosult a törvény, hogy az NVB döntésképtelensége esetén a Kúria is megállapíthatja a választási eredményt.
A szavazóköri jegyzőkönyvek viszont azt mutatják, amit kézzel átszámolt és aláírt minden szavazatszámláló. Az is eltérhet ugyan az urnákban szereplő szavazatok tényleges megoszlásától, de csak akkor, ha eleve olyan rosszul felkészített és nemtörődöm szavazatszámlálókra bízza sorsát az ellenzék, mint az a három, akit a bajai 9-es szavazókörbe küldtek 2018 áprilisában. Ám még akkor sincs minden veszve, mert egy jogorvoslati eljárásban a reálisan létező bíróságok is igazságot tudnak tenni. Éppen csak egy épkézláb jogász-szavazatszámláló-utcai figyelő sereggel kell kiállni a választásra a kisegértől eddig megszokott alibifoci helyett.
A kandúr csodafegyvere
A levélszavazás szabályozása valóban a választási rendszer legcsúfabb mozzanata. Hatása a mandátumok megoszlására azonban csak sok hűhó (majdnem) semmiért. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint 2014-ben 194 ezer regisztrált levélszavazó 128 ezer érvényes szavazata egy az ellenzékhez tartó mandátumot fordított át fideszesbe, 2018-ban a majd kétszer annyi regisztrált levélszavazótól beérkezett összesen 224 ezer érvényes szavazat kettőt vagy egyet sem (attól függ, miként számolunk).
Azóta tíz százalékkal se nőtt a levélszavazásra regisztráltak száma. Egy száguldó vadászcicához méltó sprinttel és az ukrajnai állampolgársági törvény változása nyomán talán feltornászható még a regisztráltak száma félmillióra, és egy diszkrét törvénymódosítás is volt, ami tízezrekkel csökkentheti az érvénytelennek minősülő levélszavazatok számát. (2018-ban negyvenkétezer levélszavazati irat volt érvénytelen, többnyire olyan személyi adatok hiányos megadása miatt, amire 2022-ben már nem lesz szükség.) A korábbi évek tapasztalatai alapján ez akár 300 ezer érvényes levélszavazathoz is vezethet, ami kb. 5 százalékkal megdobná a listás szavazatokban a Fidesz-KDNP-t támogatók arányát (a levélszavazóknak nem jár egyéni kerületi szavazat).
Na az aztán biztos elég lesz ahhoz, hogy riogatni lehessen vele a DK szavazótáborát. Ám igazi Tom és Jerry jelenetbe illően ebből az ágyúból is csak egy olvatag hógolyó bukdácsol ki a rettentő nagy bomba helyett. Mandátumszámításom szerint még félmillió levélszavazat is csak két-három mandátumot fordítana meg. Nagyjából annyit, mint ha a Fidesztől az ellenzékhez pártolna át még fél százaléknyi belföldi szavazó (nem a szoros versenyt hozó egyéni kerületekben, hanem teljesen egyenletes földrajzi megoszlásban szerte az országban). Pont azt mutatta ugyanis a fenti ábra, hogy az ellenzék-Fidesz szavazatkülönbség egy százalékos növekedése (tehát fél százalék átállása egyik oldalról a másikra) egy-másfél százalékkal növelheti az ellenzék mandátumarányát. Az pedig a 199 fős parlamentben 2-3 helyet jelent, pont amennyit félmillió csont-fideszes levélszavazat hozhatna a macskakonyhára.
Valójában tehát pont az erdélyi és vajdasági magyarok azok, akiknek tényleg csak egy tál lencsét ad a választási rendszer. Szavazatuk súlya eltörpül egy hazai szavazóhoz képest, és még azt se kötik az orrukra, hogy a 199 képviselő közül konkrétan ki is az az egy vagy esetleg kettő, akit az ő szavazataik választottak meg.
Az ellenzéknek még a nemzetiségi képviselőként bejutó fideszesektől is több oka van félni, mint a határon túli szavazatoktól. A nemzetiségi listák akár 13 parlamenti helyet is begyűjthetnek kedvezményes kvóták alapján – és akkor ennyivel kevesebb jut a pártoknak, közte az ellenzéknek is. Csak az kell ehhez, hogy nemzetiségi szavazónak adja ki magát két-háromszázezer tréfás kedvű Kubatov-követő.
A választási törvény ugyanis azt mondja, hogy a magukat egy formanyomtatványon ruszinnak, örménynek, lengyelnek stb. mondó állampolgárok negyedannyi listás szavazattal választhatnak meg egy-egy listás képviselőt, mint bárki más. Az a csavar, hogy ez a képviselő csak a kormány által ezer módon kontrolált országos kisebbségi önkormányzat kiválasztottja lehet. A kisegér ezzel a trükkel szemben sem tehetetlen, de hagyjuk rá, hogy ennek is kitalálja a módját. Ha Ön is rájön a titok nyitjára, Facebook oldalunkon megírhatja kommentben.
Egy szó, mint száz, ezen a blogon folyamatosan frissíteni fogok egy olyan adatsort, ami az elmúlt három országos szavazáson a 2022-ben önállóan elinduló pártok mindegyikéről igen pontosan megmutatta, hogy milyen szavazatarányra számíthat. A várható szavazatarányokból kiguberálom Önnek a mandátumarányt, ami most a levélszavazatok, az egyéni választókerületek sajátosságai, és minden más bonyodalom figyelembevételével várható. Továbbra is kedvére élvezheti persze a kattintásvadász címeket a szenzációs meglepetést hozó új kutatásokról szerte a magyar médiában. De itt azt tudhatja majd meg, hogy mit érdemes komolyan vennie, legközelebb például a képviselőjelöltek hatásáról, a Mi Hazánk elgödényesítésének előnyeiről, meg hogy kisegítheti-e egy kétfarkú kutya a Gyurcsány-rémtől gyötört kisegért.
Addig is tanulmányozza interaktív grafikáinkban, hogy mit mutatnak a 2018 óta megjelent összes kutatások a 2022-es választásokon, illetve az ellenzéki előválasztáson jelöltek állítására készülő pártokról. A kíváncsiak kedvéért itt még a Civitas adatait is belevettem a mozgóátlag kiszámításába, hogy ne panaszkodjanak arra, hogy annak a hatását sehol nem mutattam meg.