Zorigt Burtejin (CEU doktori hallgató) elemzése
Mint az már közismert, Magyarországon a nők parlamenti aránya tartósan alacsony, és szinte változatlanul tíz százalék körül stagnált az elmúlt harminc évben. Pedig a lehetőség a női képviselők számának növelésére adódott volna, hiszen a rendszerváltás óta már nyolc országgyűlési választáson is túl vagyunk. A politikatudományi szakirodalomban van egy általános egyetértés arról, hogy a baloldali pártok és a modernizáló pártok nyitottabbak a nők jelölésére. Joggal merülhet fel tehát a kérdés, hogy kormányváltás esetén 2022-ben mire számíthatunk a nők politikai képviselete terén? Alább azt vizsgálom, hogy az ellenzéki előválasztásokon a pártok milyen arányban és melyik választókörzetekben indítanak női jelölteket, illetve van-e egyáltalán elméleti lehetőségük a végső győzelemre, amennyiben megnyernék az előválasztást a körzetükben.
Az előválasztásokon összesen 253 egyéni választókerületi képviselőjelölt (EVK-jelölt) indul, akiknek az induláskor jelezni kellett, hogy a hat párt (DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP, Párbeszéd) közül melyik frakcióba ülnének be majd a 2022-es országgyűlési választások után megalakuló parlamentben. Az, hogy egy jelölt egy adott párt frakcióját nevezte meg, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott párt indította is őt a körzetben – sőt elvben még az Új Világ pártnak is lehet külön frakciója –, de azt biztosan jelenti, hogy a párt támogatását megkapta. Az egyszerűség kedvéért ebben a cikkben ezeket a jelölteket is úgy veszem, mintha az a párt indította volna őket, amelyiknek a frakciójába beülnének adott esetben.
A 253 jelölt között 57 nő és 196 férfi található, tehát a jelöltek soraiban a nők aránya 22,5, a férfiaké pedig 77,5 százalék (lásd 1. grafikon). Világos, hogy ez az arány messze elmarad a nők valamivel 50 százalék feletti arányától a társadalomban. A Jobbik indítja a legkevesebb női jelöltet (11 százalék) és a DK a legtöbbet (31 százalék). A kettő között helyezkedik el a női arányt tekintve a Párbeszéd (17 százalék), Momentum (23 százalék), LMP (24 százalék) és az MSZP (26 százalék).
Összehasonlításképp a 2018-as országgyűlési választás alkalmával a hat párt EVK-jelöltjei között 16 százalék volt a női jelöltek aránya. Ha innen nézzük, a nők aránya az előválasztásokon idén emelkedett is több mint hat százalékponttal. A pártokat tekintve a mostanihoz hasonló eredményeket kapunk. A Jobbik jelölte a legkevesebb nőt 2018-ban is (8%) és a DK a legtöbbet (33%). A középmezőny sorrendje viszont pont fordítva alakult, mint idén, a közös jelölteket indító MSZP-ben és Párbeszédben 16, az LMP-ben 17, a Momentumban pedig 18 százalék volt a nők aránya. (A Fidesz egyéni jelöltjei között egyébként a nők aránya hat százalék volt.) Mivel a pártok ideológiai-politikai arculata befolyásolja azt, hogy miképpen viszonyulnak a nők képviseletéhez, ez nem is igazán meglepetés.
Önmagában a női jelöltek adott aránya nem dönti el a női képviselők arányát a parlamentben. Korántsem mindegy, hogy a női jelöltek hol indulnak, hiszen a körzet jellege erősen befolyásolhatja a jelölt sikerét. A korábbi választások alapján viszonylag nagy biztonsággal meghatározható, hogy egy adott körzetben a jelöltet indító pártszövetségnek milyen esélyei vannak a győzelemre. A körzetek jellegének meghatározásához a 21 Kutatóközpont elemzését használtam, amely három csoportba sorolja az egyéni választókerületeket aszerint, hogy azok ellenzékinek, billegőnek vagy kormánypártinak számítanak-e. (A csoportosításhoz a 2019-es európai parlamenti választási eredmény országgyűlési választókerületi bontását vették alapul és azt minimálisan kiegészítették az önkormányzati választás eredményeivel. Az elemzés elkészülte után még a bajai kerületet átcsoportosítottak kormánypártiból billegőre.) Mivel csak 106 OEVK van, ezért nagyon alacsony a jelöltek száma, különösen a női jelölteké, ezért a kis különbségeken nem szabad leragadni. Az alábbi táblázat százalékos arányokkal mutatja meg, hogy az egyes ellenzéki pártok női jelöltjei milyen körzettípusokban indulnak az előválasztáson.
Ábránk ugyanezeket az arányokat érzékelteti vizuálisan, meg hozzáteszi az egyes cellákba kerülő női jelöltek számát abszolút számokkal.
Összességében a női jelöltek egyenletes (21-15-21) megoszlásban indultak az ellenzéki, kormánypárti illetve billegő körzetekben. Az egyes pártokat viszont érdemes alaposabban szemügyre venni. A DK, az LMP és a Párbeszéd ugyanannyi női jelöltet indít az ellenzéki és kormánypárti körzetekben, miközben a második legmagasabb számú női jelöltet támogató MSZP női jelöltjeinek 70 százaléka kormánypárti körzetben indult. A női jelöltek számát tekintve a középmezőnybe tartozó Momentum viszont a támogatásra érdemesnek tartott női jelöltjeinek felét ellenzéki kerületben találta meg, további négyet pedig billegő körzetben. A legkevesebb női támogató indító Jobbik is hajszállal inkább ellenzéki, mint kormánypárti körzetben állt be női jelöltek mögé. Tehát arányaiban a Momentum és valamennyire még a Jobbik által támogatott női jelöltek az átlagosnál jobb győzelmi esélyekkel rendelkeznek, az MSZP által támogatottak viszont nagyrészt olyan körzetekben indulnak, ahol kormánypárti győzelemre lehet számítani. Ha az abszolút számokat nézzük, akkor a DK vagy a Momentum színeiben lényegében ugyanannyi női jelölt indul az ellenzék által simán vagy esetleg megnyerhető kerületben. A másik négy párt együttesen se támogat annyi női jelöltet egyéni kerületekben, mint ez a kettő külön-külön, hiszen sok esetben ugyanazt a női jelöltet támogatják ezeken a helyeken. A DK és a Momentum kiemelkedése, mint imént láthattuk, csak részben köszönhető annak, hogy a DK és a Momentum másoknál több jelöltet indított az előválasztáson. A magyarázathoz az is hozzátartozik, hogy az előbbi nagyobb arányban támogat női jelölteket, utóbbi meg gyakrabban támogat nőket nyerhető kerületekben.
A női jelöltek esélyeit továbbá befolyásolja az is, hogy a pártok milyen előzetes állapodásokat kötöttek egymással és milyen arányban jelölték őket azokban a körzetekben, ahol az előválasztásokon egy-egy jelölt győzelme biztosnak vehető. Tizenegy olyan körzet van, ahol mindössze egy jelölt indul, őket lehet összellenzéki jelöltnek tekinteni. A pártok mindösszesen két nőt (a Párbeszédes Szabó Tímeát a BP 10-es OEVK-ban, az LMP-s Schmuck Erzsébetet pedig a Pest 09-es OEVK-ban), viszont kilenc férfit indítottak olyan helyen, ahol az előválasztáson nincs kihívójuk. Érdemes megjegyezni, hogy négy párt csak egy ilyen jelöltet (Szabó Tímea) támogat versenymentes kerületekben, miközben az LMP kettőt és a Jobbik ötöt. Ugyanakkor az LMP megosztotta a két helyet egy férfi és egy nő között, míg a Jobbiknak mind az öt biztosan győztes támogatottja férfi. A két ilyen helyzetbe került női jelöltek közül viszont csak Szabó Tímea végső győzelmére lehet számítani Észak-Budán, míg Schmuck Erzsébet győzelme meglepetés lenne a nagykátai központú körzetben, ahol Czerván György fideszes politikus 1998 óta eddig még mindig nyert.
Az előválasztásokon induló jelöltek nemi megoszlását vizsgálva azt mondhatjuk tehát, hogy az ellenzéki pártok nem indítanak a korábbiakhoz képest átütően sok női jelöltet az egyéni választókerületekben. Mivel azonban a Fidesz a legtöbb helyen alighanem a jelenlegi képviselőt indítja majd, ezért az ellenzéki pártok feltehetőleg most is több női jelöltet fognak indítani nyerhető egyéni választókerületekben, mint a kormánypárt. Ezért az ellenzék a 2018-asnál esetleg jobb összeredménye több egyéni kerületben megválasztott női képviselőt is hozhat majd a parlamentbe. Azt azonban, hogy az ellenzéki pártok elkötelezettek a nők lényegesen erősebb parlamenti képviselete iránt, inkább csak a közös listáról való egyezkedések során bizonyíthatják majd be.