A legfrissebb áprilisi
adatok is megerősítették, hogy hetek-hónapok óta nemigen változnak a
választási közvélemény-kutatások Magyarországon (FRISS: a május végi képre ld. itt). Ami igazán meglepő, azt az első
ábrám mutatja. Ezek a különböző intézetek legfrissebb adatai a tavalyi
választások óta a Fidesz választói támogatottságáról. A legalacsonyabb becslés
most a Századvégé (nagyjából 47 százalék), a legmagasabb pedig a
Társadalomkutatóé (52%). Hogy ez túl alacsony vagy túl magas, azt nem tudom, de
a választásra készülő Erdogan
számainál vagy Kaczynski
pártjánál jobbak, az indiai
kormányfő támogatottságánál viszont rosszabbak.
Statisztikai szempontból az izgalmas a Fidesz számaiban, hogy a becslések különbségei bőven a statisztikai hibahatáron belül vannak. Ami elsőre igen jól hangzik, csakhogy nem tartozik a legvalószínűbb kimenetelek közé, amikor tíz különböző – ráadásul más-más módszerekkel és időpontban készült – felmérés 45 lehetséges páronkénti összehasonlítása közül egy sem mutat olyan „szignifikáns” eltérést, mint ami az összehasonlítások öt százalékában pusztán véletlenszerűen is elő KELL, hogy forduljon. Átlag két kakukktojás párnak kéne lennie tíz ilyen adat összehasonlításánál. Igaz, matematikai anomáliát nem jelent, hogy itt most nullát látunk a kettő helyett, mert százból negyven kísérletben számíthatnánk nullára. De azért elég fura a dolog, mert hogy egy-két százalékos tényleges változás se lenne ennyi idő alatt, azt a közelmúlt történelmi tapasztalatai nagyjából kizárják ennyire hektikus időkben.
Lehet akkor, hogy a változatosság kedvéért most majd ahhoz kell hozzászoknunk, hogy a különböző intézetek a másoktól látott adatokhoz igazodva posztolják saját eredményeiket? Például a kelletténél jobban kételkednek, és inkább nem posztolnak, ha a sajtóban megjelent más adatok főáramától eltérő eredményeket kapnak? [Vö. lábjegyzet a lap alján.] Vagy igazítanak egyet a saját adataik nyilvánosság-képesre súlyozása-leszűrése-kipótlása során, hogy ne legyenek annyira „rendhagyóak”? Azért érdemes feltenni a kérdést, mert a közvélemény-kutatások tavaly áprilisi teljesítményével kapcsolatos reflexiók közt lényegében ennek - a szakirodalomban birkaösztönként (herding) ismert jelenségnek a - beismerése volt az egyetlen konkrét és komolyan vehető magyarázat a tévedésekre.
Arra bátran fogadnék, hogy most se beszéltek össze, de arra is, hogy a közvélemény-kutatók közti összhang nem csak összebeszélésből vagy pontos mérésből származhat, és egyáltalán nem garanciája annak, hogy nem tévednek ugyanabba az irányban. Emlékezes, hogy tavaly áprilisban mindannyian jócskán felülbecsülték az ellenzéki lista, 2019-ben meg Tarlós István fideszes főpolgármester-jelölt támogatottságát. És aki azt hiszi, hogy legalább a trendeket helyesen és egymással összhangban jelezték, annak érdemes megnéznie második ábrámat is.
Ez a második ábra egyrészt azt mutatja meg, hogy 2021 végén még nagyjából a jelenleginél kétszerte nagyobb intézetközi különbségek voltak a Fideszre vonatkozó legfrissebb becslések tekintetében, mint most. És sokkal nagyobbak, mint ugyanezen intézetek 2022-es választások előtti utolsó posztjaiban. Ugyanis a 2021 végén inkább ellenzéki előnyt mérő IDEA, a Medián, Republikon, és Závecz szerint 2021 vége és a 2022 tavaszi választások között pár ponttal erősödött a kormánypárt támogatottsága, míg a jellemzően inkább a Fidesszel rokonszenvező felületeken megjelenő e-benchmark, Nézőpont, Real-PR 93 és Társadalomkutató adataiban viszont még vissza is esett a Fidesz (a Századvégnél és a Publicusnál pedig gyakorlatilag stagnált). Dacára a látványos adóelengedésnek, árstopnak, nyugdíjemelésnek, az ukrajnai háborúval kapcsolatos reakcióknak és az egész kampánynak. A végén pedig addig-addig konvergáltak a becslések, hogy mindenki ugyanabba az irányba tévedett a 2022 áprilisban várható eredményekkel kapcsolatban. Ami nekem azt sugallja, hogy nem lenne jó, ha egy nap már matematikai anomáliákat okozó mértékű egyetértés mutatkozna a közvélemény-kutatók között.
Azért nincs minden veszve, mert a Fidesz (és a Párbeszéd, lásd később) mellett a Momentum az egyetlen párt, amelyiket feltünően hasonlóan (hét százalék közelébe) mérnek mostanában a különböző intézetek.
Ezer szerencse, mondhatnám, hogy legalább a DK, az MSZP, a Kutyapárt és a Jobbik támogatottságának megítélésében vannak még látványos különbségek az intézetek között. Mert több szem többet lát (feltéve persze, hogy azt mondja, amit lát). És talán jobb is, ha az eredmények ellentmondásossága emlékezteti a közönséget arra, hogy a választási közvélemény-kutatás Magyarországon sem precíziós műszer.
Így legalább elvileg felkészülhetünk a közvélemény-kutatásokból arra, hogy lehet a DK egy 18-20 százalékos párt is, mint ahogy az IDEA, a Republikon és a Závecz adatai jelzik, de az is lehet, hogy csak 10-14 százalékos, mint ahogy hét másik kutató adatai mutatják. Az MSZP pedig szintén nem vetheti minden hitét egy-két-há' kutatóba, ha nem akarja kiölni magából az egészséges életösztönt.
Az IDEA, a Publicus, a Republikon és a Závecz ugyanis jellemzően másoknál erősebb DK-t, LMP-t és MSZP-t, viszont gyengébb Jobbikot, Kutyapártot és Mi Hazánkot talál, mint mások. A pontos részletekért érdemes alaposabban megnézni az ábrákat, mert pl. az MSZP és a Mi Hazánk támogatottságát inkább csak a Publicus becsüli meg egészen rendhagyóan, az IDEA egyáltalán nem, a Kutyapárttal kapcsolatban pedig a Századvég überelt nemrégiben mindenkit.
A Jobbikra vonatkozó adatok pedig igazán változatosak. Támogatottságuk ezek alapján valahol másfél és hét és fél százalék között járhat mostanában. Ez nem túl informatív állítás ugyan, de ahány kutató, annyi becslés. Első ránézésre persze azt hihetnénk, hogy az eltéréseket a mérés időpontja (tehát a Jobbik fokozatos hanyatlása) magyarázza. Hiszen ábrám tetején, a legfrissebb számok között látjuk az alacsony értékeket, és az ábra alja, tehát a kissé már poros tavaly év végi adatok felé haladva, jönnek az egyre magasabb értékek.
De az egyes intézetek idősorai (ezeket itt osztom meg mindenkivel, aki ráklikkel a menüben a „Minden választási közvélemény-kutatás …” linkre ) nem támasztják alá, hogy az idő múlása magyarázza a Jobbikról látott ellentmondó adatokat. Az IDEA-nál (és hajszálnyira a Závecznél is) lefelé araszolt ugyan a Jobbik a tavalyi, közvetlenül a választás utáni első mérésekhez képest, de a Mediánnál meg a Nézőpontnál inkább még nőtt is a Jobbik támogatottsága. Más intézeteknél pedig semmilyen konzisztens irányú változás nem látszik a nyilvános adatokban azóta. Szóval jobb, ha a Jobbik esélyeivel kapcsolatban a lehetőségek széles tárházával számolunk. Ők meg talán cserélnének is a Mi Hazánkkal, mert azok szinte biztosan számíthatnak arra, hogy egy-két politikusukról és velük egy népes stábról lemondhatnak majd Brüsszel javára az elkövetkező években. Hogy ez milyen keveset segít a hazai sikervadászatban, arról persze sokat hallhatnának akár a Jobbiktól is, meg az egykori MDF-től is, az MSZP-ről már nem is beszélve.
A két zöld pártnak egyelőre nincs oka ilyen töprengésre az európai mandátumok értékéről. Nem kérdéses ugyan, hogy melyik találta fel magát jobban a 2022 áprilisa utáni világban, és reménykedhet is az LMP, ha csak a számukra legkedvezőbb tükröt mutató Republikon adataiból akarja megítélni a világot. De ha az összes kutatást szemügyre veszik, akkor már róluk is csak azt látjuk, hogy szavazatban két százalékon állnak, pont mint 2019-ben, hajszállal talán a Párbeszéd előtt, de egy jól látható főpolgármester-esélyessel szegényebben.
Hogy jövő tavasszal ki hány európai parlamenti mandátumra számíthat, hogy vajon melyik közvélemény-kutató előrejelzéseinek lesz inkább igaza, és hogy mit mutatnak az időbeli trendek tavaly tavasz óta, arról inkább majd a legközelebb, amikor megint valami önmagában unalmas friss adat jelenik meg. Addig is alább az ábrák magyarázata, és linkek a legutóbbi posztjaimhoz azoknak az intézeteknek az adataiban látható trendekről, amelyek már idén is posztoltak:
AZ ÁBRÁK TECHNIKAI MAGYARÁZATA
Friss ábráim az összes intézet legfrissebb adatait egymás mellé teszik egy-egy pártról úgy, hogy a hibahatárok is szépen látszanak, és az ábra tetejére kerülnek a legfrissebb, alulra meg a legszakállasabb adatok. A megjelent adatokat nem közvetlenül veszem át. Először mindenütt kidobom a száz százalékból azokat, akiknek nem tudták megsaccolni a közvélemény-kutatók a pártválasztását. Ha pedig több bázisra – pl. az összes megkérdezett mellett az összes pártválasztóra és a várhatólag aktív szavazókra is – közölt egy intézetet adatsort, akkor az első lépésben már adjusztált számsorok átlagát teszem ki az ábráimba.
A húros hangszerre vagy kajakra emlékeztető színes formák mutatják az egy-egy intézet legfrissebb mérése és annak mintavételi hibája alapján még éppen elképzelhető alternatív valóságokat. A valószínűbb értékek felé közeledve szélesedik a hangszer/hajótest, az elképzelhető értékek közepét (a mediánt) pedig fehér pötty jelöli a kajak közepén. A középértéken áthaladó fekete vonal mutatja a sokat emlegetett hibahatárt, amin kívül csak öt százalékos eshetőséggel fordulhat elő az igazság (akkor, ha jól mértünk, és teljesen véletlenszerű válogatás volt a szavazónépességből az a minta, akiktől választ kaptunk).
Annál rövidebb egy-egy hajó (és benne a hibahatár), amennyivel több ember adta ki a százalékolás bázisát. Ez a teljes mintanagyság mellett attól is függ, hogy hányan neveztek meg egy pártot a választásra vonatkozó kérdésnél, és hogy csak a valószínű szavazókra, vagy az összes válaszolóra vonatkozó százalékokat közölt az adott intézet. Ha több számsort is közöltek, akkor azokat átlagoltam, és a legkisebb hibahatárt vettem mérvadónak. Az ábráimban mutatott hibahatárok tágasabbak, mint amit a közvélemény-kutatók szoktak emlegetni, mert ők a teljes mintára vonatkozó szűkebb hibahatárt szokták emlegetni. Én meg ehelyett kiszámoltam az adataik alapján, hogy a tényleges válaszolók száma és megoszlása alapján mekkora lehetett a hiba egy-egy párt esetén. Mint az ábráim felirata is jelzi, még így is nagyobb megbízhatóságot (tehát kisebb hibahatárt) tulajdonítok az adatoknak, mint ami helyes lenne. Ennek az az oka, hogy a közvélemény-kutatókhoz hasonlóan most én se veszem elő a mintavételi hibák számításának középhaladó szintű részleteit, meg hogy mennyire eltérhet még tetszés szerinti számú közvélemény-kutatás átlaga is a valóságtól amiatt, hogy nem is olyan könnyű pontosan mérni. Nem azért teszem ezt, hogy illúziókat tápláljak az olvasóban a kutatások várható precizitásával kapcsolatban, hanem mert hosszadalmas lenne elmagyarázni, hogy akkor valójában mekkora is lehet a közvélemény-kutatások megbízhatósága, és azt amúgy is megtettem már itt korábban. De azt érdemes fejben tartani, hogy tök mindegy, mekkora hibahatárral számolunk, 10 egymástól független de tökéletesen kóser és ugyanazt mérő becslés szimulálásakor a próbálkozások nagyjából negyven százalékában fordulhat elő az, hogy a 45 becsléspár egyike sem mutat "szignifikáns" eltérést.
Az ábrák bal oldalán látható, hogy egy-egy adat melyik intézet melyik vizsgálatából származik. A dátumok mindig az adott vizsgálat nyilvános adatokból látható terepmunka-időszakának középső napját mutatják.
[lábjegyzet]
Az IDEA Intézet aligha okolható azért, ha ebben-abban valamilyen látszólagos konszenzust követnek mások a saját adataik maradéktalan kiposztolása helyett. Ők ugyanis minden Facebook használó szeme láttára tényleg gyűjtik az adatokat hónapról-hónapra, és példás megbízhatósággal mindig nagyjából 30 naponta jönnek mindig pont ugyanúgy gyűjtött és prezentált adatokkal. Az ő módszertanuknak is van bőven hátulütője, de legalább van olyan transzparens az eljárás, hogy ki lehessen következtetni a lehetséges problémákat, tehát pl. azt, hogy eltúlozzák az adatok stabilitását. A többi intézetek közül sajnos csak - egy tavaly nyári kihagyás óta - a Republikon és valamennyire még a Nézőpont igyekszik minden hónapban kitenni friss választási közvélemény-kutatási adatot, de utóbbinak hetente legalább egy mérése van, és nem tudni, mi a megjelenő és a talonban maradó számok viszonya. A Závecz RI áttért a negyedévenkénti kutatásra, a többi intézetek pedig rendszertelenül publikának friss adatot, a leggyakrabban még a Medián. Ld. az összes nyilvános adatot összegyűjtő Excel táblázatomat, amit a kozvelemeny.org oldal menüjén keresztül érhet el mindig.