Szerző: Dr. Juraj Medzihorsky (adjunktus, School of Government and
International Affairs, Durham University, Egyesült Királyság). Fordította a blog szerkesztője.
Szlovákiában erős a hajlam, hogy a soron következő parlamenti választást minden korábbinál fontosabbnak tartsák. A most hétvégi választás sem kivétel. Az elit és a polgárok egy részének hangulatát jól illusztrálja egy országjáró talkshow címe: "Hogyan mentsük meg a demokráciát?" A cím ellenére azonban a védekezés módjai helyett inkább a demokrácia hanyatlásának különböző forgatókönyveiről esik szó. Ez a hangulat többnyire a jobbközép polgári táborra jellemző. De nem mindenki vár végzetes következményeket. Néhányan még igazán energikusak és lelkesek is, leginkább a szociálisan konzervatív baloldal és a szélsőjobb körében.
A magabiztos előrejelzések változatossága drámában gazdag választási éjszakát ígér, amely meglepő koalíciós tárgyalásokat indíthat el. Legutóbb a közvélemény-kutatók és a bukmékerek nemigen tudtak lépést tartani a végső győztes, a populista-jobboldali OĽaNO választási eszköz meredek emelkedésével (a választások előtti két hétben tilos volt választási közvélemény-kutatásokat megjelentetni, és az addig megjelent adatok max. 15%-ra taksálták a végül a szavazatok negyedét megszerző pártot). Ezúttal nincs jele ilyen gyors változásnak, ha csak azt nem számítjuk ide, hogy az utolsó hat előrejelzés közül kettő az eddig a második helyre várt Progresszív Szlovákiának (PS) adott a hajszálnál is vékonyabb előnyt, miután a harmadik helyre várt Hang (inentől Hlas) az utolsó pillanatban mintha elhódított volna pár szavazót a Robert Fico vezette Iránytól (a továbbiakban Smer). A legtöbb trend hónapok óta egyenletes, miként a 2020-22-ben csak második-harmadik Smer vezetése is az összes kutatások átlagában.
A kiszámíthatatlanság fő forrása, most ugyanúgy mint 2020-ban, hogy több párt is a bejutási küszöb közelében van. Az egyebekben nagyon arányos választási rendszer kombinációja magas bejutási küszöbökkel azt jelenti, hogy akár pár száz szavazaton is múlhat, hogy melyik párt válik senkiből királycsinálóvá. Ilyen nagy politikai hatása lesz ugyanis annak, hogy ki jut be éppen csak a parlamentbe (egyetlen párt listájának 5%, két-három, illetve annál is több párt közös listájának viszont már 7 illetve 10 százalék szavazatot kell szereznie a mandátumszerzéshez: ha viszont átlépnek a küszöbön, akkor mindjárt a mandátumok legalább 5-7-10 százalékát elnyerik). Legutóbb a szavazatok 28%-a parlamenti képviselet nélkül maradt, illetve a bejutó pártok osztoztak az ezeknek a szavazatoknak járó mandátumokon. Kiszámíthatatlan, hogy most mennyi voks jut erre a sorsra, de lényegében csak az ilyen vagy olyan, egymáséval nehezen összeegyeztethető értelemben mérsékelten baloldalinak mondott Smer, PS és Hlas mehet biztosra, míg a szélsőjobbon - SNS, ĽSNS, Republika - és a jobboldalon lényegében senki sem.
2020-ban az OĽaNO 25%-kal nyert, koalíciót alkotva a Sme rodina, SaS és Za ľudí pártokkal, amelyek együttesen további 20%-ot kaptak. A közvélemény-kutatások szerint támogatottságuk bezuhant azóta (ld. alább az ábrán). Jelenleg az OĽaNO és a Za ľudí, akik most együtt indulnak, 7%-on állnak, míg a SaS és a Sme rodina 5-6% körül. A fogadóirodák szerint is kérdőjeles, hogy bejutnak-e a parlamentbe, hiszen a SaS és a Sme rodina az egypárti listák 5%-os, az “OĽaNO és barátai” lista pedig a négynél kevesebb pártból álló koalíciók 7%-os bejutási küszöbével néz szembe. Szintén a középtől jobbra a kereszténydemokraták (KDH) a léc körül mozognak a közvélemény-kutatásokban, a Szövetség és a Demokrati pedig több mint egy százalékkal elmaradnak attól. További két, részben a magyar nemzetiségi szavazatokra pályázó lista viszont együtt sem éri el már a két százalékot. Biztos tehát csak annyi, hogy a 2020-23-as kormányok és parlament politikai színezetéhez képest komoly változás várható.
A fogadóirodák esélyhányadosai is nagy bizonytalanságot mutatnak. Az utóbbi napokban 33% körülre tették annak esélyét, hogy hat vagy annál kevesebb párt kerül a parlamentbe, 7, 8 vagy 9, illetve még több párt bejutásának esélyét pedig mind 22% körülre. Az eredmény persze a részvételi aránytól is függ, amit soha nem könnyű megjósolni. 2020-ban elérte a harmadik évezred Szlovákiájában kivételesen magasnak számító 66%-ot. Most a fogadási irodák picit egynegyed alá teszik a 63% alatti részvételi esélyét, a 67% -os vagy annál magasabbat viszont közel kétszer akkorára. A közvélemény-kutatók érthető módon óvatoskodnak a becsléssel.
A különböző módszertannal dolgozó előrejelzések között nem teljes az összhang. Például a klasszikus közvélemény-kutatások jóval erősebb Hlas-t jeleznek, mint az online felmérésekre alapozott úgynevezett választási modellek (szakértői becslések), amelyek a válaszadók döntéseit határozottságuk szerint is mérlegelik. A hagyományos közvélemény-kutatási adatok bizonytalansága is kicsit nagyobb a korábbinál, mert a legutóbbi választások óta egy népszámlálás is volt, és az annak nyomán bevezetett módszertani változásokat még csak most tesztelik majd először élesben a közvélemény-kutatók.
A szakadárok párharcai
Bármerre nézünk, pártszakadásokban edződött riválisok csapnak össze ezen a választáson. A három éllovas közül a Smer és a Hlas a legutóbbi választás után szakadtak szét, amikor az akkori leköszönő miniszterelnök Pellegrininek nem sikerült elmozdítania Fico volt miniszterelnököt a Smer éléről. Mindkét párt neve a szociáldemokráciára utal: Smer-SD és Hlas-SD. A szlovákoknak esetleg a 2. világháború előtti szociáldemokraták és a tőlük elszakadt csehszlovák nemzetiszocialisták közötti verseny ugorhat be erről. Bár az utóbbiak harcoltak a nácik ellen, nevük továbbra is rossz emléket ébreszt, és a Smer érthető módon kerüli felidézését. Bár nem változtatta meg hivatalos nevét, most ezért is ragaszkodik a Smer-SSD elnevéshez, amiben az extra S a "szlovák" rövidítése.
A Hlas egy konzervatív társadalomra szabott európai szociáldemokrata pártként pozícionálja magát, mintegy a 2018 előtti Smer újraélesztéseként. Maga a Smer viszont megváltozott, és nem csak abban, hogy a korábbi vezetőinek nagy része a Hlashoz csatlakozott. Az elnyűhetetlen pártelnök Robert Fico mostanra egy elit- és rendszerellenes retorikájú párttá formálta át, ami egy kevésbé nyitott, hierarchikusabban szervezett társadalmat céloz meg. Néha úgy tűnik, jobban illenének az EU-szkeptikus szélsőjobba, mint az Európai Szocialisták Pártjába, pedig az Európai Parlamentben az utóbbit erősítik. Stratégiájuk központi eleme a bűnügyi nyomozással és vádemeléssel szembesülő tagjaik rendíthetetlen védelme, mondván csak azért üldözik őket, mert ők a hiteles ellenzék.
Úgy tűnik, Donald Trump is inspirálja a Smert. A kampány egy szakaszában a választási csalás gyanúját próbálta felvetni a párt, és egyre inkább elnézi a politikai erőszakot. Nagy figyelmet kapott, amikor a Smer két jelöltje és Matovič volt miniszterelnök közötti szóváltás megzavart egy kampányrendezvényét. Az egyik Smer-jelölt arcon ütötte Matovicot, és a Smer utólag is kiállt a jelölt mellett, ahhoz hasonlítva tettét, amikor egy szülő megfenyíti gyermekét. A Smer a Fidesz illiberális receptjeit is szívesen átvenné, ahogy Fico kifejtette ezt egy nagy horderejű interjúban. Pártja az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt is ellenzi, a béke és a biztonság pártjának állítva be magát.
A másik mostohatestvér-háború az OĽaNO és a Demokrati (Demokraták) között zajlik, az OĽaNO két ex-miniszterelnöke, Matovič és a hamar a helyébe lépett Heger vezetésével. Az OĽaNO továbbra is Matovič készséges eszköze, folyamatosan változó arcokkal, akik közül néhányat mintha csak a szórakoztató értékük miatt választottak volna ki. A koalíciós partner SPOLU-val szövetkező OĽaNO munkatársak által létrehozott Demokrati mérsékelt jobbközép pártként jelentkezett be, felelősségteljes kormányzást igérve. Ennek hitelesítését megnehezítette, hogy legismertebb arcaik az OĽaNO vezette gyorsan összeomlott kormány prominensei. A közös kormány népszerűtlensége folytán pedig az OĽaNO és a Demokrati versenyfutása könnyen kiejtheti mindkettejüket a következő parlamentből.
A harmadik családon belüli meccs a jobb szélen, az ĽSNS és a Republika között zajlik. A Republika tulajdonképpen az ĽSNS neonáci gyökereinek elrejtésére irányuló kísérlet. Változott a retorika, felfrissítették a ruhásszekrényt, és egy-két centiméterrel hosszabb frizurák is nőttek. A Smer pedig ezek nyomán elfogadta, valószínűleg kormányzati partnerként is, a Republikát. A Republika győzelme az ĽSNS felett néhány héttel ezelőtt már kész ténynek tűnt. Ám miközben az ĽSNS éppen kibukik a parlamentből, a közvélemény-kutatások és a fogadóirodák szerint most már a Republika bejutása sem biztos. Csak találgatni lehet, hogy miért, de az egyik lehetséges magyarázat szerint pont a Smer nyitása lehet a vesztük: miközben megnövelte a Republika koalíciós potenciálját, néhány támogatójának fejében a Smer vonzerejét is megdobta, és ezek most átszavaznak oda. Ez viszont mindkét párt kormányzati esélyeit ronthatja.
A negyedik nagy belharc a szlovákiai magyarokra összpontosító politikusok között zajlik. Eleinte úgy tűnt, hogy a Szövetség a Bugár-korszak MKP-jához hasonló egységes platformmá válhat számukra. A Most-Híd politikusai közül néhányan azonban kiléptek, amikor a Szövetség úgy döntött, hogy Gyimesi volt OĽaNO országgyűlési képviselőt is bevonja az összefogásba. Bár a távozó hidasok egyesítették erőiket az ex-miniszterelnök Dzurindával a “Modrí, Most-Híd” pártlistán, a bukmékerek és a közvélemény-kutatások reménytelennek látják helyzetüket, és a Szövetséget is inkább a parlamenten kívülre várják. Szerintem azonban a Szövetség esélyei jobbak lehetnek a várakozásoknál, mert a magyar ajkú szavazókat a közvélemény-kutatók nehezebben tudják elérni. Ráadásul a Fidesz által irányított médiák is nagy figyelmet szentelnek ennek a választásnak meg a magyar határt illegálisan átlépő bevándorlók hirtelen megnőtt számának. Ha mindez megdobja Dél-Szlovákia hagyományosan átlag alatti részvételi arányát, az alighanem javítaná a Szövetség mandátumszerzési esélyeit.
Egy másik volt Híd-politikus Simon Zsolt, akinek a Magyar Fóruma négy másik marginális párttal fogott össze. Simon erősen bírálja a Fidesz kampányban való részvételét, azt állítva, hogy az a szlovákiai magyarok kárára segíti a Smert. A közvélemény-kutatások és a bukmékerek szerint ennek a listának semmi esélye. Ráadásul, bár az OĽaNO elvesztette Gyimesit, továbbra is reménykedik abban, hogy magyar szavazókat vonzhat, ezért a hosszú háromnyelvű hivatalos nevéhez még a MAGYAR SZÍVEKET is csatolta.
A stabil(abb) pártok
A Smer fő kihívója az első hely tekintetében a Progresszív Szlovákia (PS), egy centrista liberális párt, amelyet jelenleg M. Šimečka, az Európai Parlament alelnöke vezet. 2020-ban kimaradtak a szlovák parlamentből, mert a jobbközép SPOLU-val közös listájuk 0,03%-kal elmaradt a 7%-os mandátumszerzési küszöbről. A külső szemlélőt ezért igazán meglepheti az a tény, hogy több párt a PS-t támadja, mint jelenlegi kormánypártot. Ennek annyi az alapja, hogy a jelenlegi ügyvezető kormányt Čaputová köztársasági elnök nevezte ki, aki hivatalba lépése előtt a PS tagja volt, és ennek nyomán maga a PS is centrista kormánypártnak adja ki magát mostanában. A közvélemény-kutatók és a bukmékerek jelenleg a második, esetleg az első helyre várják őket a választáson. A progresszívek koalíciós potenciálját viszont gyengíti szociálisan liberális profiljuk korlátozott népszerűsége.
A másik liberális párt a jobbközép SaS (Szabadság és Szolidaritás), amely 2014-ben elhagyta a liberális ALDE európártot az akkor a brit konzervatívok és a lengyel PiS fémjelezte ECR-hez való csatlakozás kedvéért. A SaS a legutóbbi választások óta eltelt három évet előbb fél lábbal a kormányban, majd egy “kicsit bent is vagyok, de nem felelek semmiért” pozícióban töltötte. Még akkor sem sikerült teljesen elhatárolódnia a felelősség terhétől azonban, amikor tavaly decemberben csatlakozott az ellenzékhez a Heger kormánya elleni sikeres bizalmatlansági szavazáson. A SaS 2012-ben mindössze 5,9%-kal, 2020-ban pedig 6,2%-kal került be a törvényhozásba, és most is nagy körömrágás vár rájuk a választások éjszakáján. Sikerük esetén a PS legközelebbi szövetségesei lesznek néhány jelentősen eltérő nézetük ellenére, pl. környezetvédelmi kérdésekben.
Egy a PS irányába (is) nyitott, nagy koalíciós potenciálú párt a kereszténydemokraták (KDH), akik 1990-tól sokáig a parlament állandó szereplői voltak, de az utóbbi két választáson kiestek belőle. A viszonylag erős szervezetnek, valamint a helyi, regionális és EP-választásokon elért sikereknek köszönhetően képesek voltak fenmaradni, és egyik tagjuk, Šimko, még a jelenlegi kormány belügyminisztere is lett egy időben. A KDH továbbra is ugyanazt az egyensúlyozást próbálja meg, mint amikor 2016-ban kiestek a parlamentből. Nevezetesen az európai kereszténydemokrácia és az amerikai vallási jobboldal által inspirált konzervatív elitek meg a radikalizálódott alulról szerveződő kezdeményezések között. Egyrészt megbízható és kompetens kormányképes pártként igyekeznek feltüntetni magukat tehát, másrészt meg meredeknek ható amerikai kultúrharcos jelszavakat is használnak. Ez a keverék ismét útjába állhat a parlamentbe való visszatérésnek. Ám ha be is jutnak, a Nyugat-barát PS-SaS-KDH akkor is csak nagyjából minden harmadik szavazót tudja majd maga mögött.
A jobboldali Sme rodina (Mi egy család vagyunk) az összeomlott kormánykoalíció legkevésbé sikertelen tagja az egység és a népszerűség megőrzése szempontjából. Annak ellenére, hogy botrányokkal kellett szembenézniük a szlovák titkosszolgálat általuk jelölt vezetőjének letartóztatása és vezetőjük Boris Kollár magánélete miatt. Míg korábban Le Pen és Salvini inspirálta őket, most úgy tűnik, hogy több inspirációt merítenek Meloniból. Kampányuk szlogene “Normálisak vagyunk”. Bár a közvélemény-kutatások és fogadási irodák szerint korántsem biztos a mandátumszerzésük a 4-5%-os közvélemény-kutatási eredményeikkel (lásd az ábrákat alább és a cikk elején), az egyik legnagyobb koalíciós potenciállal rendelkeznek a pártok között. Azért a PS-szel való összefogásuk lehetősége kicsit próbára teszi még a képzeletet.
Ami viszont növeli egy valamennyi 2020-23-as kormánypártot kihagyó szociáldemokrata plusz szélsőjobbos többségi koalíció esélyét, az a veterán Szlovák Nemzeti Párt (SNS) várható újabb visszatérése a parlamentbe. Ők most máshonnan érkező szélsőjobbosok sorával egészítették ki listáját, vezetőjük pedig még a kommunistákat is megpróbálta megnyerni az ügynek, a hasonló (oroszbarát) külpolitikai nézetekre apellálva. Bár ez az ambiciózus kísérlet a patkóelmélet (“a szélsőségek összenőnek”) igazolására nem állt össze, az SNS azért szépen felemelkedett közben 5-6%-ra a közvélemény-kutatásokban.
Koalíciós kilátások
Ha a Smer kapja a legtöbb szavazatot, akkor valószínűleg ők próbálkozhatnak majd elsőként egy új kormánykoalíció megalakításával. Számukra az lenne a legegyszerűbb, ha a Smer, a Hlas és az SNS egyértelmű többséget szerezne. Ez Ficonak esélyt adna az orbáni egy-a-zászló példa követésére annyiban, hogy újra egyesíti a Smert és a Hlast, és az SNS-t KDNP-szerű szatellitté alakítja. De tekintettel az SNS listáján szereplő változatos szélsőjobboldaliakra, még ez is megfizethetetlenül költséges lehet számára. A Republika hozzáadása a keverékhez pedig valószínűleg még tovább növelné ezeket a költségeket, még akkor is, ha ők nem lennének különösebben követelődző tárgyalópartnerek.
Hogy szélesítse lehetőségeit, a Smer más jobboldali pártoknak is udvarolt. Ebben a törekvésben átvett tőlük néhány transzellenes szólamot és "genderideológiai" összeesküvés-elméletét. Úgy tűnik, hogy a Sme rodina fel is melegedett a Smer irányába, ám a KDH eddig kevésbé volt fogékony a Smer szirénénekére. De ez megváltozhat még, ha vasárnap arra ébrednek a kereszténydemokraták, hogy egy Smer-Hlas-SNS vagy egy PS-OĽaNO-Republika koalícióhoz való csatlakozás között választhatnak. És ha a Szövetség mandátumhoz jut, akkor a Smer nekik is egy nagyvonalú javaslatot is tehet majd.
Ha a PS kerül a szavazatokban az első helyre, akkor számukra sokkal nehezebb lesz a kormányalakítási matek. A Smer jónéhány pártnak többet kínálhatna náluk és kevesebb ideológiai akadályt kellene leküzdenie, míg a PS-nek csak a SaS lenne természetes szövetségese, ha egyáltalán bejut a parlamentbe.
De más ötletek is kerengenek. Például a Sme rodina egyik vezetője nemrégiben felvetette a kicsik koalíciójának ötletét a nagyok ellen, azaz a Smer és a PS ellen. Ez feltehetően a Hlas és a Sme rodina köré épülne. A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján nem világos, hogy egy ilyen koalíció hogyan zárhatná ki a Republikát, ha bejutna.
Természetesen a tegnapi közvélemény-kutatások már nem számítanak a választás napján. A kampány során sok spekuláció volt arról, hogy mely pártok léphetnek vissza a végén és kinek a javára. A kérdés mindenekelőtt a Modrí, Most-Híd és a Demokrati listákra vonatkozott, akik együtt 4% körül állnak, ami elég lehetne az SaS és a KDH megmentéséhez. Ezek a spekulációk általában figyelmen kívül hagyják viszont, hogy az MMH és a Demokrati egyrészt abban reménykedhetnek, hogy legalább a következő évekre állami finanszírozást biztosító 3%-ot elérik. Másrészt a jövőben jól jöhet még nekik, ha mostani indulásukkal a Szövetséget, az OĽaNO-t, vagy más versenytársakat távol tudnak tartani a parlamenttől.
A legtöbb előzetes spekuláció szerint alighanem Peter Pellegrini, a Hlas vezetője lesz a mérleg kellőképpen centrista nyelve, aki eldöntheti, hogy a Smer vagy a PS legyen a leendő kormány fő ereje. Ez azonban korántsem olyan biztos. Először is Pellegrini kezét megköti, hogy szavazói és képviselői többsége nem annyira szeretne a PS-szel szövetkezni. Másrészt előfordulhat, hogy az OĽaNO nélkül egyik nagy párt körül se alakulhat ki parlamenti többség. A kiszámíthatatlan és állandó felfordulást okozó Matovič-csal pedig annyira ódzkodik bárki is összefogni, hogy ez könnyen újabb választás kiírásához vezethet - annál is inkább, mert esetleg ő maga is pont erre játszana egy ilyen helyzetben, még ha nem is azonnal.
Végül valószínűtlen ugyan, hogy az összes középjobb párt egyszerre essen ki a parlamentből, de azért még ez is előfordulhat. Ebben az esetben pedig akár még a Hlas nélkül is összeállhat egy többség Robert Fico és a Smer mögött. Lehet, hogy Fico még ebben az esetben is inkább a Hlas-t választaná az SNS mellé kormányzati partnerként, mint a Republikát. De politikai lehetőségei és alkupozíciója érzékelhetően közelebb kerülne ezzel ahhoz, amit a magyar miniszterelnök élvez. Igazán csodálatos, hogy a szavazatarányok egészen pici változása is mekkora politikai hatást gyakorol, amikor a pártközi koordinációs képességek nem tudnak hozzáigazodni a választási rendszerhez.
"Nem lesz ez világvége" – tartja egy széles körben használt szlovák kifejezés. Mivel a szlovákban nincsenek határozott és határozatlan névelők, nem lehet elegánsan átírni ezt arra, hogy "de ez egy világ vége lesz". Pedig ez elég homályossá tenné az állítást ahhoz, hogy illeszkedjen a legtöbb forgatókönyvhöz, amely most elképzelhetőnek tűnik.