Most érdemes megnézni a jelenlegi választási esélyeket, hogy lássuk, miként álltak a Novák-Balog kegyelmi ügy hullámcsapásai előtt. Amelyek az első releváns adatok szerint komolyak is lehetnek, mert a nép gondolkodásából nem írtható ki úgy az erkölcsi megfontolás, mint Török Gábor költség-haszon elemzéséből. Az elnök lemondása pedig csak abban a sajátosan fideszes értelemben szolgáltatott igazságot, hogy a pártnak kárt okozó tagokat azonnal eltüntették (busás kompenzációval, mint bizonyára Szájert és Kaletát is). Minden mással adósok maradtak, és ez komoly politikai gyúanyagot teremt a júniusi választások előtt. Amikor anélkül is éppen elég kihívás éri az Orbán-kormány rátermettségével kapcsolatos népi hiedelmeket, hogy a KSH egy észak-koreai stílusú becsléssel önt olajat az infláció már szépen csökkeni látszó lángjára, és megindult a kibeszélés a pártból, miszerint ember embernek farkasa a Fideszben.
A pártok és közvélemény-kutatók következő országos versenye a 2024. június 9-i Európai Parlamenti választás lesz. Ekkor 27 országban ugyanazon a hétvégén, bizonyos mértékig egységes – ezek részeként arányos képviseletet előíró – szabályok alapján választják meg öt évre az EP 720 leendő tagját, köztük 21-et Magyarországról. Az összeurópai eredmények hónapokkal előre meglehetősen pontosan láthatók (itt találja meg folyamatosan frissülő összegzésemet az európai mandátumbecslések aktuális állásáról). Hiába történik ugyanis valami hirtelen változás (vagy nagy közvélemény-kutatási hiba) az egyik országban, az alig hat az összeredményre. Mert csak egy országot érint a 27-ből, és jó eséllyel ellensúlyozza is valami más, ami a többi tagországban történik ugyanakkor. Az európai pártcsoportok aktuálisan várható mandátumarányai ezért csigalassan változnak. Leginkább még a pártcsoportok tagságának változása miatt (pl. a brit pártok kiesésével, vagy a Fidesz vándorlásai és száműzetése miatt).
A versenyző kalkulátorok legfrissebb becsléseit átlagolva én most ezt a képet kapom a 27 tagállamban végzett helyi közvélemény-kutatásokat több-kevesebb helyismerettel, hibával, és kihagyással várható mandátumarányokká átalakító becslésekből.
Tizedesjegy pontossággal az EP 720 mandátumából a fenti táblázat utolsó sora szerint a radikális bal 5.4, a szocialista S&D 19.4, a zöldek 6.8, a liberálisok (RE) 11.7, a néppártiak (EPP) 24.4, a Meloni-Kaczynski-féle ECR 11.7, a Le Pen-féle ID 13.2, a függetlenek (NI) pedig 6.5 százalékra számíthatnak. Tehát az EPP, ECR, és az ID az NI csoportba meg az egyebek közé sorolt széljobbos pártokkal együtt elérhet talán egy szűk mandátumtöbbséget. De az EU-val kapcsolatos nézetek alapvető eltérései miatt egy ilyen koalíció politikailag elképzelhetetlen, ezért biztosnak tekinthető, hogy marad az EPP-S&D-RE parlamenti többség vezető szerepe az európai törvényhozásban.
Így működnek a hazai választási szabályok
A magyar képviselők megválasztása a közös európai szabályok által megengedett legnagyobb mértékben kedvez a nagyobb pártoknak. Ám még így is csak egy öt százalékos mandátumszerzési küszöböt és a d’Hondt algoritmus érvényesítését engedi meg. Ez lényegesen kedvezőbb terep a kisebb pártok számára, mint országgyűlési választásaink. Utóbbiakon ugyanis zömében a többségi elv szerint zajlik a mandátumelosztás, és két párt közös listájára már egy tíz, három és több pártéra pedig 15 százalékos mandátumszerzési küszöb vonatkozik. Utóbbi Európában páratlan egyébként. (Hogy már a fülkeforradalom előtti választási szabályaink is mennyire kilógtak a kortárs nemzetközi normákból, azt jól mutatja, hogy az Európa Tanács egy maximum három százalékos küszöb elfogadását javasolta a tagállamoknak, a német alkotmánybíróság pedig jogellenesnek találta egy ilyen küszöb alkalmazását az európai választásokon.) Az EP-választás ehhez képest nagyvonalú a kis pártokkal, hiszen 20 ezer aláírás elég egy lista indulásához és a listát alkotó pártok számától függetlenül 5.01% szavazat egész biztosan elég a mandátumok 4,7%-ának (tehát egy mandátum) megszerzéséhez. Ezért akár még a Novák-gate hullámain is felállhat valami új párt.
A szavazat-arányos mandátumszerzésnek hála soha nem is szerzett még senki kétharmadot egy európai választáson. A Fidesz se, pedig 2004-től 2019-ig mindig jóval magasabb szavazatarányt ért el az európai, mint az eggyel megelőző országgyűlési választáson, méghozzá százezernyi romániai levélszavazat nélkül (lásd alább a táblázatomat). Hiába volt az európai választásokon rendre 6, 14, 7 és legutoljára 4%-kal magasabb a szavazataránya, mint a megelőző országgyűlési választáson, az európai választásokon elért mandátumaránya a folyamatos parlamenti kétharmadok időszakában is "csak" hatvan százalék körül mozgott.
Idei kilátások: rekordalacsony Fidesz-szavazat
A hozzá hasonló ideológiai profilú európai pártok között egészen különleges kivételként a Fidesz jelentős szavazatveszteségre számíthat most mind a 2019-es európai, mind pedig a 2022-es nemzeti választáshoz képest. Ám ennek ellenére éppen most jöhet össze nekik a mandátum-kétharmad. Mint alább bemutatom, ennek most éppen 31% a valószínűsége, ha az aktuális közvélemény-kutatásokból indulok ki. Nem utolsósorban azért, mert még a Momentumnak is 33%-os esélye mutatkozik arra, hogy egyetlen képviselői helyet sem szerez az idei európai választáson. Legfőképpen pedig azért, mert míg az eddigi négy magyarországi EP-választáson rendre 5, 5, 1 és 9 százalék táján maradt az európai képviselet nélkül maradó kisebb pártok összessített szavazataránya, addig most 16%-ot is meghaladja ugyanez az arány a közvélemény-kutatásokban.
A választási szándékokra irányuló közvélemény-kutatások ugyanis az alábbi képet mutatják. Itt olvashat el minden technikai részletet arról, hogy pontosan miként összegzem az összes nyilvános adatokat, pl. hogy miként számoltam ki az ábrában szereplő számok “statisztikai hibahatárát”, amit a szürke csíkok jeleznek.
Az ábrán egy-egy színes pötty egy-egy becslés egy közvélemény-kutató intézettől (ezeket a „közös nevezőre hozott” számokat itt találja meg egy az elkövetkező hónapokban folyamatosan frissülő táblázatban). Az egyes színekhez kapcsolt intézetek nevét és az adatfelvétel időpontját (pontosabban a kutatás középső napját, tehát ha mondjuk 2024. január 31 és február 9 között zajlottak az interjúk, akkor a 2024-02-04-et) a jobboldali jelmagyarázatban láthatja.
Arra semmilyen garancia nincs, hogy az ábrában szereplő számok - az összes nyilvános kutatások átlaga egy-egy pártról - pontosan jelzik előre azt a választási eredményt, ami ma születne. A 2018-19-ben tartott három országos szavazáson a közvélemény-kutatások átlaga elég jól eltalálta a Fidesz meg az ellenzéki pártok együttes szavazatarányát, 2022-ben viszont nem. De jó eséllyel többet mond ez az átlag, mint egyéni megérzéseink vagy kedvenc politikai elemzőnk bölcsessége. Mert a Medián ugyan 30+ éve sose lőtt mellé annyira, mint egyik-másik kisebb múltú versenytársa, de minden intézet tévedett már kisebbet és nagyobbat, és szinte mindenki volt már legalább egyszer futamgyőztes. Annyira gyakran viszont egyik sem posztol adatokat, hogy ne abból kapnánk a legpontosabb képet, ha az összes kutatást figyelembe vesszük.
A Fidesz támogatottsága első ránézésre jó hét százalékkal alacsonyabb, mint a 2022 áprilisi listás szavazáson. De ha a levélszavazatokat kihagyjuk az összehasonlításból, akkor már csak öt százalék a különbség. Ha pedig a választás előtti utolsó közvélemény-kutatások átlagával hasonlítjuk össze a mostani 46,9 százalékot, akkor már csak picit több, mint két százalék azóta a visszaesés. Ám akárhogy nézzük is, hacsak nem becsülik alá a közvélemény-kutatók a Fideszt nagyon, az eddigi leggyengébb vagy esetleg második leggyengébb európai választási szavazatarányára számíthat a párt. És a levélszavazatokban sincs most nagy tartalék, mert idén júniusban inkább csak Szerbiából várható úgy 40 ezer, mert a romániai voksokra most az RMDSZ-nek lesz nagyobb szüksége.
A szerb típusú ellenzék
Az ellenzéki pártok az MSZP kivételével mind külön akarnak indulni, mert ha nem az ő pártjuk emberének jut egy közös lista egyetlen befutó-esélyes helye, akkor miért is egyeznének meg az aktuális önbizalom-versenyben felmutatott kitartás helyett? Az meg csak a Kutyapártnak és újabban a Jobbiknak esett le, hogy lehet politikai előnye annak, ha a megszokott és leharcolt pártarcok helyett kívülről hoznak be szavazatszerző, vagy legalábbis a párt újradefiniálását elősegítő neveket a brüsszeli feladatok, fizetések és nyugdíjak csáberejét kihasználva. (A következő példa légből kapott, de rávilágít a potens lehetőségek tárháza és a reálisan létező politikai ambíciók közti feszültségre: a választóközönség bizonyára jobban lelkesedett volna egy a parlamentből méltatlanul kiesett Szél Bernadett, mint a szélesebb körben ismeretlen Schmuck Erzsébet vagy Jávor Benedek által vezetett közös LMP-Párbeszéd listáért.)
Nézzük hát meg, hogy a fenti közvélemény-kutatások alapján mennyi mandátumra számíthatnak így a különféle, politikailag egymással összeállni nem tudó pártok. Az alábbi ábra a Fidesz példáján mutatja be becsléseimet. A kiindulópont, hogy az aktuális közvélemény-kutatások átlagában 46,9 százalékon áll a Fidesz (±8,6 hibahatárral, ami azért ilyen nagy, mert annyira eltérnek egymástól a különböző kutatók eredményei). Kiindulva ebből a számpárból és az összes többi pártokra vonatkozó átlagokból és hibahatáraikból, szimuláltam 100 ezer lehetséges választási eredményt. Ezek leképezik a pártok szavazatarányával kapcsolatos, az összes közvélemény-kutatások átlagolásával levonható várakozásokat (úgy, hogy az átlag tágas hibahatárát is figyelembe vesszük).
Az ábrában egy-egy pici narancs-sárga pont egy-egy szimuláció. A vízszintes tengelyen olvashatjuk le a hozzá tartozó fideszes szavazatarányt, a függőlegesen pedig a mandátumarányt. Utóbbi persze attól is függ, hogy az adott szimulációban miként oszlottak meg a többi szavazatok az ellenzéki pártok között. Hogy jobban lássuk, merre sűrűsödnek jobban a lehetséges kimenetelek, az ábrában egy kis véletlen zajt is hozzátettem a becslésekhez. Emiatt néz ki úgy, hogy 16 helyett pl. 15,917 vagy 16,124 mandátumot is lehet szerezni. Valójában ezek mind 16 mandátumot jelentenek, a kis eltérések hozzáadásával csak azt kerültem el, hogy hajszálvékony egyeneseket alkossanak a sárga pettyek. Az ugyanis keveset árulna el az elképzelhető esetek relatív valószínűségéről.
Az ábra jobb alsó sarkában látjuk számszerűen és pontosan, hogy a 100 ezer szimuláció egy-tizedében 40%-nál alacsonyabb, két százalékban viszont 55%-nál nagyobb szavazatarányt ért el a Fidesz. A várakozások azért mozognak ilyen széles sávban, mert ennyire különböznek egymástól a különböző közvélemény-kutatók eredményei – ergó: széles az átlagértékük hibahatára -, és nem tudjuk, melyik áll közelebb az igazsághoz. Csupán az esetek 39 százalékban várhatunk a közvélemény-kutatások átlagához (46,9%) viszonylag közel eső, 45-50%-os fideszes eredményt.
Mint az ábrán látható, ugyanahhoz a szavazatarányhoz meglehetősen különböző mandátumarányok tartozhatnak, hiszen az utóbbiba az egyéb pártok eredményei is bekavarnak. A kis sárga pettyek elhelyezkedéséből leolvashatjuk például, hogy kereken 50%-os szavazataránnyal többnyire 13, 14 vagy 15 mandátumot szerezne a Fidesz. De nagy ritkán az is előfordulhat, hogy csak 12, vagy éppen 17 mandátumot szereznek ugyanezzel a szavazataránnyal. Ahogy a bal felső sarokban láthatjuk, összességében 3 százalék esélye van a Fidesznek 16 vagy több, és 4 százalék 10 vagy kevesebb mandátum megszerzésére. Egy még soha el nem ért európai kétharmadra (14 vagy több mandátum) pedig 19+9+3, tehát 31% esély van a közvélemény-kutatások alapján.
Mivel a fentebb bemutatott magyar közvélemény-kutatások átlaga és szórása alapján a Jobbik, A Nép Pártján, az MSZP, a 2RK, az LMP, a Mindenki Magyarországa Néppárt és a Párbeszéd önálló mandátumszerzési esélye elhanyagolható (sorrendben 9, 5, 5, és 3%, illetve az utolsó három versenyző esetén hét-, hat- és egy-tized százalék) az európai választáson, ezért elég, ha a további részleteket már csak négy párt esetében tekintjük meg.
A legnagyobb ellenzéki párt sose volt még ilyen kicsi 1990 óta. Még a DK támogatottsága is alacsonyabb a közvélemény-kutatásokban (átlag 14,3%), mint a legutóbbi európai választáson (16,1%), illetve az azt követő közvélemény-kutatásokban. Igaz, a 2019-es választások előtt négy hónappal meg csak 7%-án álltak, és most is bizonyára lesz még pár ellenzéki szavazó, aki inkább behúzza rájuk az ikszet, mint hogy esélytelen kedvencének adja voksát. Ráadásul a sok kispárti szavazat pocsékba menetele a DK mandátumarányát is növelheti. Így pedig már a kampány előtt is, pusztán a közvélemény-kutatások alapján is 50% eséllyel nyernének négy vagy több mandátumot. 50%-os eséllyel viszont annál kevesebbet – és amennyire szórnak a kutatási eredmények, bizony még a kettő vagy kevesebb mandátumra is mutatkozik 13% esély. A 2019-es kampánysiker megismétlésére pedig aligha számíthatnak, úgyhogy lesz még egy pici izgulni valója Vadai Ágnes híveinek is (ő a lista harmadik helyének várományosa Dobrev Klára és Molnár Csaba mögött), főleg, ha egy-két kisebb párt még összekapaszkodik az öt százalékos küszöb megugrására, vagy főnixként támad fel a Fidesz népszerűsége a Novák-gate megpróbáltatásai után. És lehet itt még a Novák-gate szárnyán olyan horror vacui is, ami törölheti a mostani esélyhányadosokat a fogadóirodák tábláiról. De erről majd a végén.
Bárki legyen is a Mi Hazánk listavezetője, egyelőre ép annyit kell csak félnie, mint Vadainak: a közvélemény-kutatások alapján neki 87, de még a lista második és harmadik helyezettjének is 69, illetve 20% az esélye arra, hogy bejut az európai parlamentbe. A Kutyapárt listáján csak kicsivel haloványabbak az esélyek: Le Marietta 79, Törley Katalin 55, Juhász Veronika 11 százalékos biztonsággal kezdhet idejekorán brüsszeli lakás-keresésbe. Cseh Katalinnak viszont inkább a jelenlegi lakásszerződése felmondási idejét kellene megnéznie, mert a Momentum listáról az első helyezett Donáth Anna még csak-csak bejut 67 százalékos eséllyel, de a lista második helyezettjének már csak 39% a jelenlegi sansza. A többi törpepártok listás jelöltjeinek pedig egyelőre még a brüsszeli sültkrumpliról sem érdemes álmodoznia.
Irtózás az ürességtől
Ezt jelenti a horror vacui, amit a fentiek alapján joggal érezhet számos szavazó, akinek nem rokonszenves a csökkenő népszerűségű Fidesz, ám most nyomasztóan háborítatlannak látja uralmát. A fizikából úgy tudni, a vákum vonzza az őt kitöltő anyagot. Nos, a Novák-gate az első mérés szerint tovább csökkentette a Fidesz választói támogatottságát, és ehhez még hozzájöhet egy Magyar-gate is. De annak nincs még nyoma, hogy ebből az ellenzéki pártok profitálni tudnának. Nehéz felfedezni annak nyomát, hogy versenyképes megszólalásaik lennének a hét hírversenyében.
Ami nem is meglepő, hiszen az áldozatoknak járó elégtétel és a konkrét gyerekvédelmi problémák körbejárása helyett ultragyorsan ráfordultak a hatalompolitikai kérdésekre, azokról meg éppen senki nem hiszi, hogy bármi történhetne velük azelőtt, hogy az ellenzék rendbe tenné magát. A közvetlen elnökválasztás gondolata népszerű, de még az ellenzéki szavazók sem mennek érte utcára, mert bevezetésére kerek nulla az esély. Szerepe legfeljebb annyi, hogy megadja a parlamenti ellenzéknek az átlátszó alibifoci lehetőségét az elkövetkező hetekben.
Közérdeklődést azok tudtak kiváltani az elmúlt napokban, akik a konkrét gyermekvédelmi problémára és a konkrét lemondási-maradási ügyek részleteire úgy reagáltak, hogy az a szélesebb választóközönség által megélt erkölcsi felháborodást tudta kifejezni a politikai számolgatás helyett. Az ellenzéki szavazók is rájuk figyelnek. A Hősök terei celeb-youtuber-tüntetés szervezői pedig hiába nem akarnak pártot alapítani, ahol ilyen sok ember közéleti érdeklődése lángol fel egyszerre, és ennyire érződik a politikai kereslet és kínálat tartós és mély egyensúlyhiánya, ott előbb-utóbb vállalkozó is lesz, aki erre épít. Az önkormányzati választásokon persze sokezer jelölt kell az országosan látható eredmény elérésére, az meg nincs sok éves felkészülés nélkül. Az európai választáson viszont elég néhány arc, sokezer rövid időre fellelkesedő önkéntes és húszezer aláírás, aztán máris nem érvényes a sok számítás, amit fentebb bemutattam. Hogy aztán egy villámpárt tovább balkanizálná vagy meggyógyítaná-e a pártrendszert, az a következő hónapok érdekes kérdése lesz. A legnagyobb esélye pedig természetesen annak van, hogy marad a horror vacui, és a fenti mandátumbecslés a maga széles hibahatáraival tutinak bizonyul.