FRISS: Visszatérő olvasóinknak itt az amerikai elnökválasztási közvélemény-kutatások összességének percrekész állása egyetlen képben. Ha új olvasónk, akkor érdemesebb csak a cikkünk végén megnéznie az ábrákat, hogy értse, mit is lát itt és mit mutat a másik ábránk a Harris-Trump verseny állásáról kampánynapokra lebontva.
ERDETI POSZT: Se szeri, se száma a témával foglalkozó médiatermékeknek, amelyek közül sok rendelkezik több-kevesebb tudományos mázzal és/vagy népszerűséggel. Jeles és jól ismert példát jelentenek például azok a kísérletek, amelyek objektív, számszerű, és már hónapokkal a novemberi választás előtt hozzáférhető adatok, illetve azoknak a tényleges választási eredményekkel való múltbeli összefüggése alapján igyekeznek megjósolni az eredményt.
Ezek egy - látszólagos egyszerűsége ellenére nagyon is komoly - példája Helmut Norpoth professzor modellje. Idén ez a modell illusztrálja legjobban az ilyen modellek általános problémáját, ti, hogy statisztikai alapon nem is vizsgálható előfeltevések (is) szükségesek ahhoz, hogy a nagy kazalból kiválasszuk azt a kevés szalmaszálat, amire egy-egy modell alapozza az előjelzését. Mert mindent nem lehet belerakni egyszerre, mert akkor nem tudjuk kisszámú múltbeli választás alapján kiszámítani az egyes tényezők súlyát. Régmúlt választásokból meg csak nem lehet kiszámolni azt, hogy ma mi mennyire fontos a győzelemhez.
Közérthetőbben, Norpoth kárára élcelődve: nagyon szép dolog az, hogy a két nagy párt előválasztási eredményei alapján az utóbbi évtizedekben lényegében mindig pontosan meg lehetett saccolni a végeredményt. De mi van akkor, ha az egyik jelölt (mint idén Kamala Harris) el se indult az előválasztáson? Norpothnak van ugyan egy okos magyarázata erre, de az olyan szalmaszálakat csempész be a történetbe, amelyekre csak egy-egy választás ad értelmes információt. Ilyen esetlegesen előráncigált bizonyítékok alapján pedig sokkal nehezebb hinni neki idén (még ha Harrist is hozza ki egyértelmű favoritnak, ami nyilván sok olvasó szívét megdobogtatja), mint más években volt.
A tudományos rigorózusság terén kevesebbet nyújtó és inkább csak szubjektív benyomásokat többé-kevésbé önkényesen összegző “modellek” közül alighanem Allan Licthman, elsősorban médiaszerepléseiről ismert történész óriási nyilvánosságot kapó elemzését emelhetnénk ki a legjobb példaként. Mert persze, hogy szubjektív mondjuk annak eldöntése, hogy történelmi léptékű e Donald Trump karizmája, vagy hogy voltak-e jelentős felfordulást okozó tiltakozó mozgalmak az elmúlt években. Ezért mi neki se hisszük el, hogy a történelmi előképek alapján alig van esélye Trumpnak. De aki szívesen tanul ezt-azt egy gazdag politikatörténeti tapasztalatanyag roppant szórakoztató és elgondolkoztató előadásából, annak azért feltétlen javasoljuk az ő fejtegetéseinek megtekintését is.
Mi viszont a sietős, és inkább a friss hírek iránt érdeklődő olvasóknak akarunk valami pluszt nyújtani. Ezért a statikus jóslatok helyett azokról adunk egy pillanatok alatt megérthető, de mégis átfogó és percrekész képet, amelyek valós időben, napról-napra igyekeznek követni a választási erőviszonyoknak a tényleges kampány és egyéb folyamatok meg események nyomán bekövetkező változásait. Nem kényeztetjük el azokat, akiket a módszertani rafinériák izgatnak. Nem foglalkozunk például az internetes keresési, reálgazdasági, meg közösségi média adatok felhasználásával kísérletező számtalan próbálkozással, sőt a fogadóirodák adataival sem. Mindezek teljesítménye ugyanis az előrejelzések sikere tekintetében egyelőre legfeljebb csak önkényesen kiragadott példákban bizonyult versenyképesnek a közvélemény-kutatások szakszerűen összegzett eredményeivel Amerikában.
Persze a közvélemény-kutatások se tévedhetetlenek, és egy szoros választáson egy pici tévedés is lehet sorsdöntő. De addig is legalább azt megmutatja a kutatások átlaga, hogy vajon mekkora közvetlen hatása volt egy-egy merényletnek, konvenciónak vagy más eseménynek az esélyek alakulására. Ma reggel például azt üzenték a friss számok, hogy Harris hiába „nyerte meg” elég meggyőzően a múlt heti televíziós vitát, ez egyelőre legfeljebb csak egész picit mozdította meg a szavazói szándékokat, és még az se biztos, hogy az ő javára. Mindenképpen izgalmas lesz tehát nyomon követni az elkövetkező hetekben azt, hogy vajon mi és mennyiben tudja eltéríteni az amerikaiak választói döntéseit attól az eredménytől, amit az olyan fundamentumok jelölnek ki, mint hogy miket tartanak az ország legfontosabb problémáinak a szavazók (a gazdasági helyzet, a bevándorlás, és az abortusz-szabályozása az idei slágerek), és melyik jelöltet tartják alkalmasabbnak e kérdések megnyugtató kezelésére. Ami egyébként Donald Trumpot tenné meg favoritnak, ha nem lenne a jelöltsége annyira megosztó és nem követne el pont a politikai karakterének központi jegyei miatt annyi ki nem kényszerített, és többnyire persze lényegtelennek bizonyuló hibát.
Hogy idén mennyire pontosan találja el az utolsó kutatások átlaga a tényleges választási eredményt, azt persze nem tudjuk előre. De azt igen, hogy az elmúlt évtizedekben minden nehézség ellenére is csak egyre közelebb került az amerikai választási kutatások átlaga a tényleges eredményekhez – nyilván a verseny, a tudományos-technikai fejlődés és a fokozódó elvárások hatására. Az utóbbi két évtizedben ritkán ment mellé komolyan az elnökválasztási kutatások átlaga. És az adatok alapján arra se számíthatunk, hogy kétszer egymás után pont ugyanúgy tévednek a kutatások. Hiszen állandóan finomhangolják őket a figyelmünkért és bizalmunkért versengő kutatók.
Ezért mi az öt leginkább mérvadónak számító összegzését használjuk fel az elnökjelöltek aktuális választási támogatottságáról szóló kutatásoknak. Itt nem öt közvélemény-kutatásról van szó, hanem öt különböző, óriási hozzáértéssel és erőfeszítéssel elkészített összegzéséről az összes releváns közvélemény-kutatásoknak Alaszkától Floridáig. Az összegzések naponta akár többször is frissülnek, ahogy friss kutatások jelennek meg. Hogy megkönnyítsük a követésüket, öt forrásunknak az egyes napokra vonatkozó országos szavazatarány-becsléseit mutatja be és átlagolja Hideg Mihály által megalkotott és programmozott és általam elmagyarázott, percrekész számokat mutató oldalunk, aminek első ábráját láthatja itt:
Ha meglátogatja oldalunk, akkor ott az öt összegző külön-külön számait is tanulmányozhatja. Sőt, az ábrán kedvére húzogathatja a dátumot jelző függőleges vonalat, hogy megtekinthesse a korábbi napok becsléseit is. Az ábrát ott részletesen el is magyarázzuk, és mellé tettünk még egy állandóan frissülő ábrát, amin a mutató a két jelölt szavazataránya közti pillanatnyi különbséget mutatja (posztunk szept. 16-i indulásakor +2,0%-on állt Harris javára, ez azóta már változott), a szöveg pedig azt, hogy most éppen ki az esélyesebb arra, hogy az Elektori Kollégium őt válassza meg a következő amerikai elnöknek (szept. 16-án egy picit inkább Donald Trumpnak állt a pálya, a jelenlegi állást alább láthatja a képen). Szpojler: a választási rendszer a Republikánus jelöltnek kedvez, és Kamala Harrisnek országosan kb. 2,5%-kal nagyobb szavazatarányt kell elérnie Donald Trumpnál ahhoz, hogy nagyjából egyenlő esélyeik legyenek a végső győzelemhez
Fontos kiemelni, hogy a mi esélybecslésünk arra épít, hogy az adott napon („ma”) mi lenne a szavazás eredménye a közvélemény-kutatások szerint. Ez nem tévesztendő össze azokkal a rendkívül különböző minőségű és megalapozottságú esélybecslésekkel, amelyeket számos amerikai oldal közöl arról, hogy jelenleg mi a legjobb becslésük arról, hogy november 5-én ki lehet a győztes. Hogy miért mellőzzük ezek ismertetését? Erre is választ kap azon az oldalon, ahol a folyamatosan frissülő ábráinkat találja, és azt is elolvashatja, hogy pontosan miből és miként jönnek ki az aktuális számok az Amerikában éppen megjelent hírekből akkor is, amikor éppen mélyen alszunk vagy valami egész mással foglalkozunk.