Sokakat meglepett az Orbán-kormány a mini- vagy Rákos-Dubajként emlegetett fejlesztési tervtől való visszalépésével, hiszen könnyen találhatott volna ellenszert a főváros holmi elővásárlási jogra hivatkozó fellépésével szemben. Elvégre még rendkívüli jogrendje meg parlamenti kétharmada is van minden eshetőségre felkészülten.
Hogy a döntésben milyen szerepet játszottak a kormány vagy az Emirátusokból jövő befektetők által látott közvélemény-kutatások, azt nem tudtuk kideríteni, hiszen a projekt bemutatásához hasonlóan annak elengedésekor is a síri hallgatáshoz való vélt joga kihívó gyakorlását választotta a kormány. De az Europion (korábban Opinio Institute) közvélemény- és piackutató céggel együttműködésben megpróbáltuk a szerény lehetőségeink megengedte rövid kérdéssorral feltérképezni, hogy mit gondol az ország a mindenképpen bonyolultnak és kockázatosnak ígérkező városfejlesztési lehetőségről.
1. Mi épüljön?
Elsőként a tervezett fejlesztés tartalmáról szerettünk volna feltenni egy olyan kérdést, ami elkerüli a pártos érzelmek előcsalogatására legalkalmasabb hívószavakat, mint pl. „arabok”, „Dubaj”, „felhőkarcoló”, „luxus”, „mecset”, vagy Orbán, Lázár, Karácsony, és Vitézy. Azt kérdeztük hát, azt hiszem nagyjából mindent belezsúfolva, amit mini-Dubajról pozitívumként megtudtunk, és kellő szkepszissel lefejtve az „olcsó lakások fiatal munkavállalóknak” jellegű ígéreteket a főváros ellenajánlatáról, hogy: „Hallhattál róla, hogy egy külföldi befektető megegyezett a kormánnyal a Rákosrendező vasúti pályaudvar körüli terület beépítéséről magas árfekvésű ingatlanokkal. Szerinted melyik kimenetel lenne jobb? (1) Ha ennek az egyezménynek megfelelően megtörténne a terület beépítése, vagy (2) ha inkább olyan hasznosítási lehetőséget keresnének helyette, amelyik nagyobb számú és kevésbé drága új lakást alakítana ki a területen?”
A kérdés tehát semmilyen utalást nem tett arra, hogy az egyik vagy másik megoldás gazdaságosabb lenne, vagy kevesebbe kerülne a közös pénztárcának. És még a tényleges alternatíva létét sem mondta biztosabbnak, mint az eredeti tervnek az elővásárlási jog érvényesítése mellett is megvalósítható voltát. Ennek ellenére a válaszadók nagy többsége, az összes megkérdezett között 56:13 arányban, inkább a bizonytalanba vetett csukafejest választotta a tapasztalt befektetői konzorcium által kialakított és minden bizonnyal világszínvonalú elképzelések melletti kitartással szemben (30 százalék plusz kerekítési hiba a „nem tudom” válaszlehetőségre klikkelt inkább).
Ábrámon a 2024 júniusi európai választáson leadott szavazat, illetve két demográfiai jellemző (lakóhely és nem) szerinti bontásban is láthatja a válaszok százalékos megoszlását. A különböző társadalmi csoportok véleménye között igazából csak annyi volt a statisztikailag szignifikáns különbség, hogy a férfiak kétszer olyan arányban szerették volna mini-Dubajt, mint a nők. De ezzel együtt is minden nem-, kor-, iskolázottság-, jövedelem vagy lakóhely szerint kialakított csoportban masszív többsége volt a lakótelepi jellegű építkezésnek – ezek szerint annak várható bizonytalanságaival együtt. A relatív többséget pedig még a kizárólag kormánypárti hírmédiákból tájékozódók és a Fidesz tavalyi szavazói körében is megszerezte. Előbbiek között 40, utóbbiak között 36 százalékot kapott az újratervezés gondolata, és második legnépszerűbbként sem mini-Dubaj megvalósítása, hanem a „nem tudom” válasz futott be 37, illetve 34 százalékkal (az olvashatóság érdekében a médiafogyasztás szerinti bontást már nem zsúfoltam be az ábrába).
A hírmédiák és a pártok közti választás persze szorosan összefügg, mint tyúk és tojás, és nem tudjuk, melyik volt előbb. Ezért kíváncsiak voltunk külön-külön hatásukra. Ez azért is helyes itt, mert a médiafogyasztási szokásokra és a tavaly júniusi szavazatra vonatkozó információkat az Opinio még hetekkel, sőt hónapokkal korábban gyűjtötte be a válaszolóktól, mint hogy Rákosrendező feltűnt az idei szalagcímekben.
Multinomiális regresszióval csak a következő összefüggések bizonyultak szignifikánsnak. Másoknál jóval ritkábban válaszoltak nem tudommal azok, akik kizárólag kormányfüggetlen médiából tájékozódnak, vagy nem a Fideszre szavaztak (de azért szavaztak) 2024 júniusában. Ha pedig volt véleményük, akkor a kizárólag független médiát fogyasztók mindenki másnál inkább voltak az újratervezés mellett, míg a Fidesz szavazók a nem szavazóknál és az ellenzéki szavazóknál egyformán jobban pártolták az eredeti mini-Dubaj megvalósítását.
A kormánypárti média követésének nem találtuk különösebb önálló hatását itt, talán azért sem, mert az elővásárlási jog pár napig tartó buzgó cáfolatán kívül nemigen volt érdemi mondandójuk a témában. A követőik közt messze átlag feletti volt ugyan mini-Dubaj népszerűsége, de ezek szerint csak azért, mert a kormányban nyilván megbízó Fidesz-szavazók közül kerül ki a zömük.
2. Ki döntsön?
Második kérdésünk a jogkör telepítése felől közelítette meg a kérdés. A pro-és kontra érveket nem tudtuk hosszan taglalni, hiszen azzal azt kockáztattuk volna, hogy nem minden megkérdezett olvassa végig a terjengős kérdést, és ezért gyakorlatilag más-más kérdésre válaszolnak. A „Szerinted melyik megoldás jobb garancia arra, hogy nem túl hosszú időn belül a közérdeknek legjobban megfelelő módon hasznosítják a Rákosrendező körüli területet, ha (1) az Orbán-kormány, vagy ha (2) a fővárosi önkormányzat hozza a döntéseket a beépítésről?” kérdéssel mindazonáltal igyekeztünk picit visszautalni a kérdőjelekre azzal kapcsolatban, hogy vajon talál-e alternatív befektetőt a főváros, különösen úgy, hogy nem tudja olyan hatásosan garantálni előre ilyen-olyan közlekedési és egyéb fejlesztések közpénzen való határidős megvalósítását, mint a kormány.
Itt már öt ponttal több támogatást kapott az ábrán narancsszínnel jelölt kormánybarát válasz, mint a projekt tartalmára vonatkozó megelőző kérdésnél, és ugyanennyivel kevesebbet a 2022-es közös listások türkiz színével jelölt főváros-pártoló alternatíva (lásd a második ábrát). Nem túl meglepő módon, a hivatalok iránti bizalomra kihegyezett kérdésre adott válaszok még jobban függtek a válaszadók politikai rokonszenveitől. A Fidesz-szavazók körében különösen nagyot nőtt a narancsos vélemény gyakorisága a projekt-tartalom kérdéshez képest, a nemszavazók körében csak kisebbet, a nem-Fideszre szavazók körében pedig cseppet sem.
A második kérdésnél már a demográfiai csoportok között is volt némi különbség, de a regressziós elemzések szerint ezek is csak a „nem tudom” válaszok gyakorisága tekintetében voltak szignifikánsak (apró kivétel: a diplomások másoknál nagyobb eséllyel bíztak a fővárosi, mint a kormányzati döntésben).
A médiafogyasztással és a pártválasztással mutatkozó összefüggések is érdekesen változtak a többszempontú regressziók szerint. Ami változatlan maradt, hogy a független média fogyasztói és a „nem-Fidesz” szavazói továbbra is másoknál nagyobb arányban tudtak véleményt nyilvánítani, a csak a független médiából tájékozódók pedig inkább a főváros-, mint a kormánybarát lehetőséget választották. Ezúttal azonban a kizárólag kormánypárti médiából tájokozódók is speciálisnak bizonyultak: ha volt véleményük, akkor még annál is inkább a kormánydöntésekben bizakodtak, mint a vegyesen kormánypárti és független médiából tájékozódók, vagy a semmilyen médiát nem követők csoportja. Attól függetlenül (és azon felül) is, mint amit a mindenki másnál inkább a kormányban bízó Fidesz-szavazók körükben elég magas aránya alapján várhatnánk. A Fidesz-szavazók pedig ezúttal nem csak bizalmuk narancssárga irányával, hanem a véleménnyel rendelkezés magasabb valószínűségével is kitűntek a nagy átlagból. Nem nehéz mindezt azzal összefüggésbe hozni, hogy míg a mini-Dubaj értelmével és érdemeivel kapcsolatban alig-alig kommunikált a kormány és a kormánypárti média, addig az természetesen gyakori témája mindkettőnek, hogy a kormány döntéseinek közérdeket szolgáló jellegében nagyon meg kell bízni. Ha a közvélemény nem is osztja ezt a véleményt, legalább a Fidesz-szavazók az átlagnál nagyobb mértékben fogadják el azt. Még ha sokba is kerül ez a közmédiának.
3. Kitől féljünk jobban?
Nem csak a magyar ugaron ismert jelenség, hogy egy vagy több tisztségviselő hibája még a közérdek szolgálatára legjobban felkészült hivatal tevékenységét is károssá teheti. Megkérdeztük ezért azt is, hogy „Szerinted melyik megoldás növelné inkább annak a veszélyét, hogy korrupció vagy nemtörödömség miatt sérülnek a főváros és az ország érdekei a Rákosrendező körüli terület beépítésével kapcsolatos döntésekben, ha (1) az Orbán-kormány, vagy ha (2) a fővárosi önkormányzat tárgyal a beépítésre vállalkozó befektetőkkel?”
Ennél a kérdésnél nem ajánlottuk fel a „nem tudom” válaszlehetőséget, és kisebb részt tényleg emiatt nőtt meg a korábbiakhoz képest az ábránkban narancs-színnel jelölt válasz előfordulási gyakorisága a korábbi két kérdéshez képest. Azonban akkor is ez volt a helyzet, ha csak azoknak a válaszait vettük górcső alá, akik a korábbi kérdések megválaszolása elől se bújtak ki egy „nem tudom”-mal.
Ez pedig azt az érdekes lehetőséget húzza alá, hogy nem pusztán a korrupció vagy a nemtörődömség veszélye miatt volt annyira kritikus a mintánk a mini-Dubaj projekt (kevéssé ismert) tartalmával és a kormányzat döntési jogkörével szemben. Hanem talán még ennél is inkább azért, mert hivatalnoki vétek hiányában is valószínűbbnek tartják azt, hogy a fővárosi közgyűlés, illetve a lakásépítés jobban szolgálja a közérdeket, mint amiben az Orbán-kormány megállapodik egy-egy befektetővel.
Ha viszont nem a projekt tartalmával vagy a főváros városrendezési terveivel kapcsolatos döntési jogkörök kívánatos megoszlásáról teszünk fel egy kérdést, hanem a korrupciós kockázatokról, akkor máris szimmetrikussá válik a vélemények megoszlása a Fidesz és a „nem-Fidesz” szavazói között: előbbiek 62:38 arányban a fővárosi önkormányzat, utóbbiak ugyanilyen arányban a kormányzat képességét tartják rosszabbnak a közérdek érvényesítésére a befektetőkkel való tárgyalás során. Nem magyar specialitás, hogy egy ilyen bizalmi kérdésben a nem-szavazók álláspontja inkább a kormánykritikus oldalt erősíti. Az viszont annál érdekesebb, hogy a médiafogyasztási szokások semmilyen közvetlen összefüggést nem mutatnak itt a válaszokkal. A regressziós elemzések csak a vidékiek és a hatvan felettiek az átlagnál kicsit, illetve a Fidesz-szavazóknak az átlagnál sokkal inkább kormány-, mint főváros-barát bizalmát találták statisztikailag szignifikánsnak. Talán arról lehet szó, hogy a „kitől féljünk” kérdéssel kapcsolatos üzenetek olyan régóta és olyan intenzitással terjednek változatlan módon a társadalomban, hogy már nem a médiafogyasztási szokások jelölik ki a rivális üzenetek felségterületének határait.
Tanulság
Akármi is az oka annak, hogy az Orbán-kormány nem köti az orrunkra, miért talál megvalósításra méltónak egy-egy a független sajtóban ízekre szedett projektet, nem igazán térül meg ez a stratégia. A mini-Dubaj mellett megemlíthetjük további példákként a metró- vagy Paks 2-felújítás orosz kivitelezését, vagy a víz-, energiaforrás- és munkarőhiányos ország erősen szubvencionált, de annál környezetszennyezőbb akkumulátor-gyárakkal való megtöltését. A kihívó hallgatás az érvekről nem segít a közvélemény meggyőzése és a kormány kompetenciája és jóakarata iránti bizalom széles körű megteremtésében. A Fidesz-támogatók szűkebb körét arról sikerül ugyan meggyőzni, hogy korrupcióban és nemtörődömségben úgy általában véve a másik politikai oldal sem különb. De erre kapják is az érveket a propagandából. Azonban a projekt-specifikus érvek deficitje esetén még az ő többségük sem bízik a kormány egyes konkrét törekvéseinek és jogköreinek indokoltságában. Van annak oka, hogy a modern világban inkább beszéddel, mint izomból szokás vezetni.
MÓDSZERTAN
Az Europion adatfelvételei mobil- és webapplikációs adatfelvétellel történnek (ebből következően a válaszolók leírva, egyenként látják a kérdéseket), a reprezentativitás érdekében folyamatosan frissített válaszadói panelre támaszkodva. A jelen kutatásban 1240 válaszadó vett részt február 12 és 14-e között. A minta és a teljes felnőtt lakosság között a nem, korcsoport, iskolai végzettség, lakóhely településtípusa, földrajzi régió és a 2024-es Európai Parlamenti választásokon leadott szavazat megoszlása tekintetében mutatkozó kisebb különbségeket súlyozással korrigáltuk. Az adatfelvételt a Europion saját költségére végezte el társadalmi felelősségvállalása keretében.