Még a választási eredményről is ködösít a propaganda, avagy mit kezdjünk a levélszavazatokkal?

A 100%-os feldolgozottságú választási eredmény szerint a TISZA a törvényes körülmények között leadott listás szavazatok 55,8, a Fidesz 36,3, a Mi Hazánk pedig 5,9%-át szerezte meg. Ellenzéki párt a háború utáni Európában egyedül az 1950-es török választáson győzött ekkora szavazataránnyal. Nem csoda, hogy nem akarja az orrunk alá dörgölni ezt az eredményt a kormánymédia.

Parasztvakítás

A propagandasajtó 2014 óta mindig a levélszavazatokat is tartalmazó listás szavazatarányt igyekezett az agyunkba vésni „hivatalos” végeredményként (ez idén 53% TISZA és 39% Fidesz). Az érdemi választási eredmény azonban nem az, hanem a „hazai” eredmény, amit a Nemzeti Választási Iroda oldalain kicsit nehezebb megtalálni.

A mandátumkalkulátorokba is azt kell beírni ahhoz, hogy a valóságnak megfelelő kétharmados többséget hozzák ki. Máskülönben hogy is értenénk meg azt, hogy 2022-ben a Fidesz – a levélszavazatok beszámolásával – 54:34 arányú listás szavazatelőnye az egyesült ellenzék felett „csak” 135 fős parlamenti többséget szerzett, míg a TISZA látszólag „csak” 53:39 arányú listás előnye 2026-ban 141 fős többséget?

Pedig a megfejtés egyszerű, a levélszavazatok nélkül számított listás szavazatarányok mutatják az igazi eredményt, 2022-ben az 52:36 volt a Fidesz, 2026-ban pedig 56:36 a TISZA javára.

A levélszavazatok súlytalanok és még csak képviselőjük sincs a parlamentben

A levélszavazatokat tehát azért nem érdemes összekeverni a többiekkel, mert előre láthatóan súlytalanok. Legfőképpen csak egy külhonban eljátszott pajzsra emelési rituálét és propaganda-célokat szolgálnak, Orbán Viktornak az összmagyarság vezéreként való ünneplését.

Persze amikor egyetlen mandátumon múlt a Fidesz kétharmada, akkor lényegében bármiről, így a választás napi időjárásról meg a levélszavazatokról is el lehetett mondani, hogy na lám, azon múlott a kétharmad. De ha millió dolgon múlhatott egy mandátum, akkor pontosan egymilliomod jelentősége volt a kétharmad létrejöttében mindegyiknek, így az időjárásnak és a levélszavazatoknak is.

Érdemes inkább azt nézni, hogy a levélszavazatok idén már 5,6 százalékát tették ki az összes listás szavazatnak, de a 199 parlamenti mandátumból csak egyet befolyásoltak, tehát fél százalék a súlyuk a parlamentben. Egy-egy szavazóra számolva tized akkora, mint egy-egy "hazai" szavazóé.

Gondoljanak csak bele, még azt se tudjuk megmondani, hogy konkrétan ki is a levélszavazók képviselője a parlamentben! Hiszen a Fidesz listavezetője aligha lehet az, mert neki mindenekelőtt a kétmillió hazai szavazóját kell képviselnie.

Zsákolás ez inkább, mint levélszavazás

A „hazai” szavazat egyébként csak egy pontatlan rövidítése annak, hogy ez a magyarországi lakcímmel is rendelkező, ezért levélszavazásra a Fidesz törvényei alapján nem jogosult szavazók személyesen leadott szavazatait jelenti.

Ennyi erővel persze a levélszavazatokat is hívhatnánk „zsákos” szavazatoknak, hiszen túlnyomó többségüket jól dokumentáltan zsákban viszik be a szavazók helyett segítőkész aktivisták vagy fizetett segítők a magyar külképviseletekre. Tessék csak megnézni ezt az oldalt: az „NVI-hez közvetlenül eljuttatott” szavazatok, tehát idén a beérkezett „levélszavazatok” 14,4%-a, érkezett ténylegesen is levélben. A többit így vagy úgy személyesen kézbesítették.

Méghozzá szinte teljes egészében a Romániában és Szerbiában található öt magyar külképviseletre, hiszen azt meg innen tudjuk, hogy a levélszavazásra regisztráltak 80 százalékának e két ország valamelyike a lakóhelye. Azt meg senki nem tételezheti fel, hogy naponta tízezrek zarándokoltak el az e két országban működő öt – ebből kettő Belgrád és Bukarest, minimális forgalommal - magyar külképviselethez, és azért lett leadva a legforgalmasabb április 4-én egyenesen 69,508 levélszavazat konzulátusainkon.

Szerbiában pedig még a levélszavazatnak a jogosultak számára való kézbesítését is aktivisták végzik az állami posta helyett. A szavazatoknak szigorúan csak a jogosultak akaratát tükröző leadásának semmilyen garanciája nem maradt ott.

Mit hozzon a jövő?

Természetesen nem erdélyi, kárpátaljai és vajdasági honfitársaink szavazati joga ellen agitálok. A közvélemény többsége sem támogatja már ezt a jogfosztó megoldást, és nulla az esélye, hogy a következő parlament kétharmada beleálljon.

Aki a „Szavazat ára” című dokumentumfilmet látta, az abban sem kételkedhet, hogy csak rontott volna a helyzeten, ha mindenki más, vagy legalább minden igazoltan külföldön élő magyar is megkapta volna a levélszavazathoz való jogot. Tehát nem csak azok, akiknek a szava tizedannyira befolyásolja a parlament összetételét, mint egy soproni, bajai, vagy tiszaburai polgár. Mert a levélszavazás csak ott elfogadható, ahol a szavazatvásárlást elrettentő erővel büntetik mindenütt, ahol felüti fejét.

De nem a hazai lakcím nélküli magyar állampolgárok szavazati jogának megszüntetésére van szükség. Ők egyébként egyre növekvő arányban nem is a szomszédos országokban, hanem valahol Nyugaton élnek. Ugyanis számtalan gyakorlati okból, pl. a NAV értelmetlen TB-fizetési kötelezettségre figyelmeztető felszólításai miatt, a közelmúltban is sokan szüntették meg magyarországi lakcímüket.

Nem kis részben a nyugati levélszavazók növekvő száma miatt esett le 94-ről 84 százalékra a Fideszt támogatók aránya a levélszavazatok közt az idén. És semmi értelme azzal a pofonnal tovább gyengíteni a másutt élő magyar állampolgárok kötődését országunkhoz, hogy egy inkább csak szimbolikus értékű szavazati jogból is kiakolbólítjuk őket.

A „zsákos-leveles” voksolást viszont haladéktalanul fel kell váltani a titkosságot biztosító, a szavazóbizottság általi azonosítást alkalmazó szavazási módszerrel. Online szavazás esetén jöhet a videókamerás azonosítás is, ami a 2021-es ellenzéki előválasztáson panaszmentesen bevált. De ahol nagyobb számban élnek magyarok egymás közelében, ott a logisztikailag bonyolultabb és lényegesen költségesebb román megoldás kézenfekvőbb megoldás lehet.

Azt pedig ma már az európai jog is elismeri, hogy a hazájukhoz különböző mértékben kötődő állampolgároknak nem kell szigorúan egyenlő választójogot biztosítani (a 2011-es magyar választási törvény megszületésekor ez még vitatott volt). Szerintem a jelöltek közötti személyes preferenciák kifejezését is megengedő arányos választási rendszerre van szükségünk. De ez nem mond ellent annak, hogy abban a mértékben kapjunk befolyást a parlament összetételére, hogy milyen mértékben viseljük a következményeit a magyar választásokon leadott szavazatainknak.

Ha több más országhoz hasonlóan nálunk is egy meghatározott számú mandátumot elosztó „külföldi” választókerületet kapnak a hazai lakcímmel nem rendelkező polgárok, akkor arányos választási rendszer mellett is alkotmányos normáinkkal összhangban lehet méltányos mértékű politikai képviseletet biztosítani valamennyi honfitársunknak. Erre érdemes törekedni, ezt érdemes elvárni a jogállamiság és a demokratikus normák nevében.