Mi lenne abból, ha a 16 évesek is szavazhatnának, és miként dönthetnénk el demokratikusan, hogy megtehessék-e ezt?

A választójoghoz szükséges életkor 16 évre csökkentése júniusban a Tudományos Akadémián a választási reform kérdéseiről rendezett vitasorozat első fordulójában is rögtön előkerült, júliusban pedig Magyar Péter is felkarolta. De a javaslat mellett már négy éve érvelő két ifjúságkutató tegnapi, a fiatalok politikai érettségét részletesen tárgyaló interjúja sajnos pont a HVG által interjúcímben feltett kérdést nem válaszolja meg, tehát hogy miként befolyásolná egy ilyen reform a szavazatok pártok közti megoszlását? Pedig erre elég precíz választ lehet adni az alábbi ábrából kiindulva.

Miként befolyásolná a frissen feljogosított fiatalok szavazata a végeredményt?

A KSH aktuális korfája szerint maximum 180 ezerrel növelné a 16-17 évesekre vonatkozó javaslat a következő parlamenti választáson a magyarországi lakcímmel rendelkező szavazásra jogosultak számát, ami enélkül csak valamivel 7,5 millió alatt lenne (a Nemzeti Választási Iroda adatait 2030-ra kivetítve). Ha a 16-17 évesek mindenki máshoz hasonló arányban szavaznak, akkor alig 2,3 százalékát tennék ki a szavazóknak. Tehát a választási eredményt is max. ennyire tudnák átalakítani, ha teljesen más pártokra szavaznának, mint a 18+ évesek, és – hogy kellőképpen elszörnyesztő példát fabrikáljak– az egyébként várható nulláról 2,3%-ra tornásznák fel a Több Pénz Kéne a Középfokú Oktatásba Párt szavazatarányát. De nem fogják ezt megtenni, amint ezt az alábbi ábra is sejteti már.

Pillanatnyilag, az aktuális közvélemény-kutatások és a részletesebb életkori bontások alapján esetleg elképzelhető jövőbeli arányokkal számolva, a 18+ évesek körében mondjuk 60% szavaz majd a TISZÁ-ra, tíz a Mi Hazánkra, 25 a Fideszre és öt százalék mindenféle más pártra. A 16-17 évesek körében alighanem csak a Fidesz kapna most kevesebb szavazatot, mint a 18+ évesek körében: tegyük fel, hogy mondjuk 5%-ot. A TISZA meg a Mi Hazánk mondjuk 10-10 százalékponttal többet, mint az összes többi szavazó körében. (Persze lehet még a választási eredmény valami tök más dolog is, de akkor meg végkép nem látható előre most, hogy milyen irányba terelné a reform az eredményeket, úgyhogy ezzel nem is érdemes foglalkozni.)

Igaz, a Medián idei adatai nagyobb életkori különbségeket mutattak a szavazói magatartásban, mint a Republikoné, de itt nem az számít, hogy a hetvenévesek meg a tinédzserek között milyen drámai a különbség. Hanem az, hogy az ország egészétől a tinédzserek preferenciái sem térhetnek el jobban, mint ahány százalék a fiatalok között kevésbé menő pártok támogatottsága az összes 18+ éves szavazók körében. Ha az nem több, mint húsz-huszonöt százalék, akkor a két százaléknyi új szavazó a legnagyobb jóakarattal sem tud nagyobb változást előidézni a szavazatok pártok közötti országos megoszlásában, mint a húsz-huszonöt százalék egy-ötvened része. Az meg nem sok.

Mennyivel lesz tehát más az országos eredmény attól, hogy a 16-17 évesek is szavazhatnak? Könnyű kiszámolni, hogy a felvázolt forgatókönyvben a TISZA a jogkiterjesztés miatt 60 helyett 60.24%-on végez, a Fidesz 25 helyett 24.53-on, a Mi Hazánk pedig 10 helyett 10.12%-on. Ráadásul, mivel 16-17 évesek mindenütt élnek az országban, ezért ez a változás egyenletesen jelentkezne az összes választókerületben.

Aligha ez fogja eldönteni a választás kimenetelét, és nyilván nekünk sem ennek az elhanyagolható hatásnak az alapján érdemes ítélkeznünk arról, hogy érdemes-e bevezetni a reformot vagy sem.

De hogy változna a választási részvétel egy ilyen reformtól?

A legtöbb nyugati országban hozzájárult a választási részvételi arány trendszerű csökkenéséhez, amikor - jellemzően 1970 táján - 21-ről 18 évre szállították le a szavazati jog korhatárát. A bevezetőben említett HVG-interjú viszont részletezés nélkül utal rá, hogy a 18-ról 16-ra csökkentést érintő osztrák tapasztalatok növekedésre utalnak. Érdemesebb egy kicsit közelebbről megnézni, hogy miből fakad ez az ellentmondás, hogy jobban megértsük, mi várható.

A korábbi politikatudományi irodalomban eléggé elterjedt és legalábbis amerikai adatokkal jól megtámogatott volt már két állítás: (1) egy-egy generáció tagjai egész életük során kisebb vagy nagyobb arányban szavaznak attól függően, hogy életük első választásán elmentek-e szavazni, és (2) nagyobb arányban szavaznak életük első választásán a fiatalok, ha még a szülői házban laknak a nagy napon (átfogóan ld. pl. itt). Mert akkor inkább jut eszükbe, legalább a szülők szedelőzködését látva, hogy ezen a napon illendő megtisztelni a szavazóhelyiségeket. Ausztriában 2007-ben szállították le a választási korhatárt 16 évre, és a kutatások ott a politika iránt érdeklődő szülők hatása mellett a középiskolák szerepét emelték ki, amik a választásra való célzott felkészítéssel (projektfeladatok kiadása, látogatás a bécsi parlamentbe, a jelöltek tévévitáinak közös megnézése, politikai viták rendezése) növelték a politikai érdeklődést és ismereteket a 16-17 évesek között, a nagyobb érdeklődés és ismeretek pedig tényleg nagyobb részvételt eredményeztek a 16-17, mint a 18-19 évesek között.

De vajon mekkora plusz részvételt teremtene az életkori küszöb leszállítása, ha mindez így működne nálunk is? A hazai fiatalok nagy része 16, 18 meg 22 évesen is a szülőkkel él. Az a harmaduk, akik esetleg másutt ébrednek fel első választásuk napján, ha már elmúltak 18 évesek, mint ha még csak 16-17 évesen érte őket el a nagy nap, talán úgy 10 százalékkal nagyobb arányban szavaznának az első választásukon a szülői példa jobb láthatósága miatt, ha megtörténne a reform, mint ha nem. Persze a többi 70 százaléké is nőne, ha járnak középiskolába, és ott sor kerülne az osztrákokhoz hasonló a középiskolai aktivizáló kampányokra, azok jól sikerülnének, és pártatlan voltuk sem váltana ki olyan vitákat, amelyek rövid úton elakasztanák az egész programot. A következő választásaikon is lenne ennek a mondjuk 10% plusznak egy továbbgörgő hatása a szokásteremtő erő miatt. A második alkalommal mondjuk 8, a harmadikon meg mondjuk 7 százalékkal nagyobb arányban szavaznának ezek a fiatalok, mint abban az alternatív valóságban, ami a reform nélkül jutna nekik.

Summa summárum, rövid távon az országos részvételi arányra se lenne tizedszázalékoknál nagyobb azonnali hatása a reformnak, mert rövid távon csak keveseket érintene. De 50 évvel később, mire már az egész választóközönség olyanokból állna, akik akár már 16 évesen is szavazhattak volna, lehet ebből egy 3-4-5 százalékos nyereség a részvételi arányban. Azért már talán megéri bevezetni a reformot. Persze az osztrák tapasztalatok sem támasztják alá, hogy ez ellensúlyozni tudná annak a hatását, amikor a tényleges pártpolitikai kínálat és tétek változása miatt minden generációban csökken (vagy mint nálunk 2026-ban, minden generációban nagyra nő) a választási részvétel. De ez nem érv az ellen, hogy azt a picit, amit egy semmibe nem kerülő jogi reform segíteni tud, ne vegyük igénybe, ha amúgy kívánatosnak tartjuk a magasabb részvételt.

Miként döntsünk a kamaszok választójogáról?

Arra szeretnék kilyukadni mindezzel, hogy a választójogi reformokat nem bölcs dolog azon az alapon javasolni és támogatni, hogy milyen rövid távú hatást várunk tőlük az állampolgári részvételre meg a választási eredményekre. Helyesebb inkább azon elgondolkodni, hogy jogosnak tarjuk-e a reformot, meg hogy mi lehet a hosszabb távú hatása. Jelen esetben egy a demokratikus alapelveket komolyan vevő elme számára az itt a kérdés, hogy az önálló politikai akarattal rendelkező, és jogaik tekintetében egymással egyenlőként kezelendő polgárok közösségében akarjuk-e látni a 16-17 éveseket, vagy sem, és potenciálisan elég érettnek tartjuk-e őket erre?

Szerintem az ilyen kérdéseket, ha kételyeink vannak esetleg, mindig az „igen” irányába érdemes eldönteni, mert nincs és soha nem lesz objektív és tömegesen alkalmazható módszerünk a szavazásra érettség mérésére. Ha pedig lenne, akkor alighanem minden életkor, ismeretszint vagy bármi más alapján kialakított csoportban találunk "éretlen" meg "érett" embert is. A választójogból érdemteleneket kizárni csak érdemesek kizárása árán tudunk. A megérdemelt jogokból való kizárás sérelme viszont sokkal nagyobb baj, mint amennyit az okoz esetleg, ha még egy kicsit több önálló ítéletalkotásra nem igazán képes és alulinformált szavazó vehet részt a választásainkon, mint eddig. Attól legalább jobban érezzük majd mindannyian a sürgős feladatokat honfitársaink politikai öntudatosságának fejlesztése terén.

Viszont a választási korhatár pont az a fajta kérdés, amiről leginkább egy népszavazáson lehetne igazságosan dönteni. Szavazzanak rajta a 16-17 évesek is, és akkor kapjanak csak más alkalmakkor is szavazati jogot, ha az ő körükben meg a 18+ évesek körében is többséget kap a javaslat. Persze csak akkor írjunk ki erről népszavazást, miután elég más népszavazási kérdés gyűlt össze és lett oda-vissza megvitatva a nyilvánosságban ahhoz, hogy tényleg a társadalom nagy része indokoltnak tartsa egy sor, önmagában talán nem annyira életbevágó kérdést eldöntő szavazás kiírását (annyi szavazólappal, ahány kérdés). És persze csak azután, hogy egy tiszteletreméltó és elfogulatlan bírói testület alkotmányosnak találta az egyes kérdések népszavazásra bocsátását, mert naná, hogy nem szabad még konzultatív népszavazást se rendezni olyan kérdésről, ami legalább az egyik lehetséges kimenetel esetén alkotmányban rögzített jogokat sértene.